Hol keressem?

2015.11.21 08:34

Az emberek számtalan okból maradnak egyedül. Van, aki úgy gondolja, nem találta meg még az igazit, mondjuk harminc év keresgélés után sem. Ahogyan tapasztaltam, többségében férfiak vannak így. Mások elváltak, egyszer, kétszer, olykor többször. Az én olvasatomban a legszörnyűbb az, amikor nem akar az ember elválni, nem akarja a másikat elhagyni, mégis egyedül marad. Az Élet vagy a Kaszás döntése? Valójában nem lehet tudni. De azt gondolom, a másik ilyen módon való elvesztése fájóbb dolog. Az elvált társat fel lehet hívni, lehet vele találkozni, ha valakinek ez fontos, és persze örökre el is lehet zárkózni előle. A halál más, olyan végleges, s bármennyire szeretnénk hallani a másik hangját, látni csak egy pillanatra is, azt már nem lehet. Még Szent Péter sem áll szóba velünk.

Vannak, akik tudatosan választják az egyedüllétet, mert így érzik jól magukat. A döntésüket tiszteletben kell tartani, bár sokan még hajlamosak vagyunk arra, hogy sajnálkozzunk az ilyen emberek felett. Valójában csak meg kell értenünk őket, semmi szükségük a sajnálatra.

Mi van akkor, ha nem akarsz egyedül lenni? Addig, amíg 20-as, 30-as éveidben jársz talán könnyebb az ismerkedés, mert találkozol a barátokkal, elmentek ide-oda. Új emberekkel ismerkedsz meg kiránduláson, buliban, séta vagy sportolás közben. A pártalálási gondok akkor kezdődnek, amikor magad mögött tudsz egy rossz házasságot, vagy más okból egyedül maradtál, vannak gyerekeid, s számtalan kötelezettséged stb. Már nem tudsz úgy kimozdulni, mint korábban, nem jársz buliba, a baráti köröd leszűkült, a munkahelyeden nincs lehetőség új kapcsolat teremtésére – különben is „házi nyúlra nem lövünk”, mert az csak bonyodalmat okoz. Szórakozásra sincs túl sok lehetőséged, mert a bárokat, éjszakai mulatókat nem látogatod, valahogy kinőttél belőle, nem tetszik a stílusuk. És ezeken kívül még ezer okot, kifogást tudsz felsorolni, hogy miért is nem sikerül ismerkedni. A vagány és bátor 40-esek még eljárnak egy-egy szórakozó helyre, de kevésbé jellemző. Az 50 felettiek pedig – olykor magam is belátom −, igazi nehézségekkel küzdenek az ismerkedés terén.

Itt meg kell jegyeznem, hogy a társadalom szerkezetének átalakulása miatt nem csupán a nyilvános megjelenés hiánya okozza a társtalanságot, a pártalálás nehézségeit. Az 50 fölötti nőknél és férfiaknál már az elvárások, az igények egekig emelése és az alkalmazkodó képesség hiánya vagy alacsony volta is nehezíti a kapcsolat kialakulását. Azt gondolom, erről regényt lehetne írni.

Nagyon sok hagyományos ismerkedési lehetőséget „vér cikinek” tartanak már a fiatalok is. Kinőttünk már abból, hogy utcán szólítjuk le a másikat, a munkahely nem az a közeg, az üzleti megbeszélés sem. A partner parti, a konferencia köztes eseménynek számít, talán ott még lehet. De mi van azokkal, akik ilyen helyekre sem járnak? Marad az internet, a virtuális világ virtuális valója vagy éppen valótlansága.

A lényeg az, hogy beszűkültek az ismerkedési lehetőségek vagy, ahogy vesszük: lehet, hogy kitágultak? Mindenki másképpen értelmezi az internet szerepét a pártalálásban. Az internet egy teljesen más világot vetít elénk, olyan virtuális világot, amelyben „majdnem” mindent szabad. Ettől lesz egy kicsit idegen, s ez tart vissza sokakat attól, hogy ebben a közegben keressenek párt. Számtalan pozitív példa van, és akad jó csomó negatív is.

Nagyon sok társkereső program létezik a neten. Hazai is, külföldi is. Hogy hol regisztrálj? Ahol szeretnél, ám azt hadd jegyezzem meg, ha nem beszélsz idegen nyelvet, akkor a külföldi lapokkal ne próbálkozz. Még ott is akadnak gondok, ahol pontosan érted a nyelvet…

 A regisztráció viszonylag egyszerű. Adatok halmaza, mottó, meg ilyenek. Az egyik buktató mindjárt itt van az elején: név, sokan nem is saját nevükön regisztrálnak, mások hamis adatokat adnak meg, a mottók pedig olykor frappánsak, máskor idétlenek vagy regénynyi méretűek, némelyek csak youtubos videókat, zenéket tesznek fel mottó gyanánt. Hogy ezekből mi a jó és mi nem? Mindenki maga dönti el, hogy számára mi jó és mi nem. A mottóban „ezersokan” az őszinteséget emelik ki, mint legfontosabb elvárást. Hogy is van ez akkor? Ha már a neve sem az igazi az illetőnek, hogyan is beszélhetünk őszinteségről…

Szóval hol is keressem? Utcán, parkban, sportoláskor, színházban, kiránduláson… Egyesek szerint a kitartó keresés, a jól meghatározott paraméterek hozzák meg az eredményt, mások szerint nem kell keresni, mert vagy jön magától, vagy nem. Egy örök érvényű törvény a párkeresésre is igaz: minél görcsösebben keresed, annál kevésbé találod meg, annál többször futsz zsákutcába.

Téma: Hol keressem?

válasz

Dátum: 2015.11.21 | Feladó: KalmarEra

Az első hozzászólás! Köszönöm! :)

Hol keressem?

Dátum: 2015.11.21 | Feladó: Gulyás Judit

Úgy van: "...nem kell keresni, mert vagy jön magától, vagy nem" - kell hozzá egy finom érzékű adó-vevő, hogy a pillanat, a helyzet rögzüljön, ne illanjon el, hanem folytatódjon. De! az elején elvárásoktól mentesen, minden erőlködés nélkül. p.J

Új hozzászólás hozzáadása