Stadionok kontra kórházak

2016.07.07 10:28

Amikor ikszedjére hallom, hogy újabb 6 milliárdot költünk stadionra, akkor bizony nem csupán egyik zsebemben nyílik ki az a bizonyos bicska, hanem mindjárt kettőben... Kell a sportra költeni, nem vitatom, mert kiemelkedő sportolóink vannak, kiemelkedő teljesítményekkel, de az a sok "világraszóló" stadion egy kicsit már sok...

Mennyi mindenre lenne elég az a 6-12 milliárd? Mondjuk a gyermek éhezés enyhítésére, a kórházi ellátás normalizálására, az utak rendben tartására, az iskolák felszerelésre és még ezer más dologra. Majd szépen lassan puffogok...

A kórház, az orvosi ellátás, az idősekkel való foglalkozás elég sok gondolatot ébreszt bennem.

Nagyon kedves 40+-os ismerősöm valószínűleg szívproblémákkal küszködik. Hosszú ideje mondja az orvosoknak, hogy nincs jól, elfogy az ereje, nem kap levegőt, s néha annyira legyengül, hogy szinte lépni sem bír. Egy hosszabb séta, egy kis piaci cipekedés nagyon megviseli. Egyik helyről a másikra küldözgetik, hónapokat várva egy-egy vizsgálatra, s közben azt mondják, semmi baja, fogyjon le, és minden rendben lesz. Megjegyzem, nem akkor a túlsúlya, hogy ezeket a tüneteket produkálja. Szóval eltelnek úgy hónapok, hogy semmi nem történik. Nincs jobban, mert gyógyszert nem kap, hiszen nem tudják, mi baja, az orvosi vizsgálatokkal pedig nem haladnak, mert nincs rá kapacitás. Hová lett?

Az édesanyám 81 éves, szívbeteg, nehezen jár már egyedül. Távol dolgozom, nem tudok hetente menni. Ha baja van, a mentő nem viszi, csak ha már nagyon muszáj, a betegszállító elviszi, mondjuk 1500-ért - ennyit az ingyenes betegszállításról -, de haza már nem hozza. Legjobb esetben azt mondják neki, hogy 6 órán belül felveszi a kocsi. Aztán, dehogy! Beszélünk, a 6 óra rég letelt, betegszállító sehol. Marad az autóbusz, vagy a barát, aki hazaviszi... Emberség? Emberélet? Nem számít. Hol az állam felelőssége?

Szóval, azt a 6 milliárdot vagy a sokszorosát, költhetnék másra. Mondjuk arra, hogy a kórházak megfelelően működjenek, hogy az orvosokat megfizessék, hogy itthon maradjanak, hogy azt a tudást, amit itt megszereztek, ne vigyék máshová. Költhetnék arra, hogy normálisan bánjanak azokkal, akik itt dolgozták le az életüket... Az én adóforintom, a te adóforintod...