Szénaillatú este

2013.06.19 21:57

Napok óta úgy élem túl a nappali forróságot, hogy a délutánt, a munkát egy kellemes csobbanással zárom le. Nincs messze a hely, ahová kijárok, és szívesen látnak...A barátnőm lakik ott. Szeretem azt a környezetet: tanya az erdő szélen, réttel, fákkal, madarakkal, virágokkal, tarka pillangókkal, sok-sok bogárral, amelyek közül néhány igencsak "harapós". És persze ott van a tó... a tóban halak, békák, hínár, sás és egyéb növények, kétségtelen, hogy ez utóbbiak némák, ám a békák olykor olyan hangzavart okoznak, mintha valóságos béka-zsibvásárban lennének...És akkor még a néha a halak is "fellázadnak", hatalmas csobbanásokkal adják tudtára a vartyogó népnek, hogy ideje befejezni...

Ezerféle dolgot lehetne még írni arról, milyen is a tó, milyen az, amikor csend van, de még sincs. Ma kicsit később mentem ki, kevesebb ideig maradtam, de abban az élményben volt részem, ami a kislánykoromra emlékeztetett. a réten napokkal ezelőtt lekaszálták a már-már égig érő füvet. Száradt, hát persze, hiszen ma is 35 fok volt. Délután jött egy ember megforgatni a szénát...a traktor hangja minden már hangot elnyomott, és még a békák is csendben voltak. Kevés ideig dolgozott, aztán, amikor a traktor hangja elhalt, újra éledt a természet... a madarak, a békák, a kis undok bogarak, akik abban lelték örömüket, hogy jól megcsíptek. Megjegyzem, a szúnyogok nem rajonganak értem, amikor mégis megcsíp egy, az valami elfajzott féle lehet, és persze úgyis belehal...

Mindezeken túl mégis csak ott van az a csend, ami átjárja az ember lelkét, kiűzi a fejéből az egész napi zsongást, nyugalom telepszik az elméjére és nem érez semmi mást csak a frissen forgatott széna mindent betöltő illatát. Ez az a bizonyos szénaillatú este...

Kislánykoromban a falu végén laktunk, az utolsó utcában, az utcánk másik oldalán már mező volt. Ott éreztem ezt az illatot, nyaranta megtöltötte az estéket, mi pedig a hatalmas eperfa alatt üldögélve hallgattuk a felnőttek beszélgetését. Kerestem ezt az illatot, kellemes emlékek kötődnek hozzá...Most, felnőttként, majd  újabb érzéseket kapcsolok hozzá, szépeket, kedveseket, örömteliket, amelyekre pár év múlva ismét jó lesz emlékezni, felidézni újra, amikor majd szénaillattal telik meg a levegő.