A boldogság ruhája

2015.04.21 23:12

Mondhatnád, hogy bolond vagyok, mert bolondságokat írok, hiszen a boldogságnak nincs is ruhája. Lehet, hogy igazad van, s csak képzelődöm, de lehet, hogy nekem van igazam… Az is lehet, hogy ez csak egy álomkép, egy villanás valahonnan, a fejemből… Ám akkor is azt gondolom, hogy a képzettársításnak hangulata van, valamit tükröz, valamit kifejez, valamire utal, valamit szeretne láttatni, éreztetni, hallatni.

Látod, milyen egyszerű egy kósza gondolatba sok más egyebet is beleszőni. A kósza gondolat a „boldogság ruhája”. Pedig valójában csak azt jelenti, hogy a boldogságnak ezer arca van, ezer kifejezési módja, ezer megnyilvánulása. S mindez a személyiségtől függ. Tőled, tőlem, attól, hogy ugyanazt a dolgot hogyan értelmezzük, mit jelent számunkra.

Nekem sok mindent jelent. A boldogság felveheti a vidámság ruháját. Mosoly az arcodon, huncut csillogás a szemedben, jóleső érzés a lelkedben. Aztán ott van az adás, adakozás öröme. Adni valamit valakinek, valakiknek valami csodás érzés, tenni valamit valakiért felemelő érzés. Van ebben az adakozásban valami többlet, amit csak kevesen éreznek meg. Amikor adsz valamit, a lelked egy darabját adod, még akkor is, ha adott pillanatban nem így gondolod. Hidd el, hogy amit teszel, az jó…

Aztán ott van az az érzés, amitől a lebegsz, jobb esetben tíz centivel a föld felett, s valamiféle földöntúli érzés kerít a hatalmába. Homályba vész minden kellemetlen dolog, felülemelkedsz a szomorúságon, s túl látsz a tragédiákon is. Majd egy újabb stáció következik, amelyen túl már semmi sincs csak a végtelen boldogság érzése… Tied a világ, megkaptad, amit akartál, elérted a célodat,

S már csupán egyetlen dolog kell ahhoz, hogy végtelen boldogság lepje el a lelked, az, hogy értékeled azt az utat, amelyen idáig eljutottál…