„Az A és B között közlekedő személyvonat minden állomáson és megállóhelyen megáll.” Az élet is ilyen, ha lefordítod, akkor „az életed vonata a születéstől a halálig minden állomáshelyen és megállóhelyen megáll.” Itt csupán az a különbség, hogy míg a személyvonat kötött pályán halad, addig a te életed vagy az én életem vonata bármerre kanyaroghat. Tehet kitérőket, kacskaringókat, hurkokat, keresztezhet más utakat, és művelhet egyéb furcsaságokat, de bármelyik irányba is megyünk, az ott lévő megállókat nem tudjuk kihagyni, mert mi választottuk. (Már ha nem csak a sodrás vitt bennünket!) Hol...

Azt hiszem, ez mindenkire ráférne, különösen most, amikor küzdünk egy járvánnyal, amikor a háborús veszedelem van a szomszédban, amikor mi is érezzük ennek a háborúnak az összes káros következményét. Szóval kellene egy kis idő, amikor örülni tudunk valaminek, felhőtlenül, vidáman, széles mosollyal. Mennyire engeded meg magadnak, hogy örülj? Tudod egyáltalán azt, minek tudsz úgy tényleg, igazából örülni? Mennyire része a mindennapjaidnak az öröm érzése? Egyáltalán része? Engeded, hogy az legyen vagy hagyod, hogy a mindennapok posványa magával rántson a mélybe, és zombi üzemmódban, munkával...

Azt gondolom, a legtöbb feladatot, leckét az élettől a kapcsolatainkon keresztül kapunk. Milyenek a kapcsolataink? Ez egy örök téma és kiapadhatatlan forrása a felmerülő kérdéseknek. Kiindulási alapnak kölcsönvettem Demi Lovato szavait: „Bár fontos tudnunk, hogyan érezzük magunkat jól egyedül is önmagunkkal, nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy szükségünk van mások szeretetére és társaságára.” Nem fogom megmondani, hogy mitől jó egy kapcsolat, de van néhány gondolatom, amelyek alapján elemezni lehet azokat. Ez épp úgy igaz a családi, a munkahelyi, baráti vagy éppen a párkapcsolatokra. A...

Vannak mindenütt, csak nem látjuk, amit észreveszünk, látunk, azok a falakon vannak, amit nem veszünk észre és nem látunk azok saját magunkban, az életünkben, a kapcsolatainkban. Miért nem vesszük észre, miért nem látjuk? Szimplán, mert nem akarjuk. Nincs rá kapacitásunk, hogy foglalkozzunk velük igazán, inkább csak tömködjük, „gipszelgetjük”, s közben nem tudjuk, miért vagyunk fáradtak, zaklatottak, miért nem sikerülnek a dolgaink, miért vagyunk folyamatosan stresszesek, betegek, túlsúlyosak, rezignáltak... Mindenütt vannak repedések. A családban, amikor egy vasárnapi ebédre jöttök össze, de...

Azt hiszem, utoljára 2009-ben döntött így le a lábamról valami nyavalya. Visszaemlékeztem azokra a napokra, nem jó emlék, de mindig figyelmeztet valamire. Visszanéztem az elmúlt néhány hónapot, s arra a következtetésre jutottam, hogy ha magamtól nem volt annyi eszem, hogy megálljak és pihenjek egy keveset, akkor a szervezetem kikényszerítette. Egyszerűen leterített. Eszembe juthatott volna a 13 évvel ezelőtti történet, akkor is ugyanez történt, majdnem ugyanígy. No, van, aki a más kárán tanul, van, aki a sajátjából sem. Tény, hogy volt még két-három nagyon pocsék napom… Egyik este ledőltem,...