Vannak mindenütt, csak nem látjuk, amit észreveszünk, látunk, azok a falakon vannak, amit nem veszünk észre és nem látunk azok saját magunkban, az életünkben, a kapcsolatainkban. Miért nem vesszük észre, miért nem látjuk? Szimplán, mert nem akarjuk. Nincs rá kapacitásunk, hogy foglalkozzunk velük igazán, inkább csak tömködjük, „gipszelgetjük”, s közben nem tudjuk, miért vagyunk fáradtak, zaklatottak, miért nem sikerülnek a dolgaink, miért vagyunk folyamatosan stresszesek, betegek, túlsúlyosak, rezignáltak... Mindenütt vannak repedések. A családban, amikor egy vasárnapi ebédre jöttök össze, de...

Azt hiszem, utoljára 2009-ben döntött így le a lábamról valami nyavalya. Visszaemlékeztem azokra a napokra, nem jó emlék, de mindig figyelmeztet valamire. Visszanéztem az elmúlt néhány hónapot, s arra a következtetésre jutottam, hogy ha magamtól nem volt annyi eszem, hogy megálljak és pihenjek egy keveset, akkor a szervezetem kikényszerítette. Egyszerűen leterített. Eszembe juthatott volna a 13 évvel ezelőtti történet, akkor is ugyanez történt, majdnem ugyanígy. No, van, aki a más kárán tanul, van, aki a sajátjából sem. Tény, hogy volt még két-három nagyon pocsék napom… Egyik este ledőltem,...

Húsvét hétfő. Kínok között ébredtem fel, az orrom folyt, a köhögés fojtogatott. Szép reggel, mondhatom! Felkeltem volna, de húzott az ágy. Legalább egy kávéért tudnék kimenni a konyhába! Szédültem, forgott velem a világ. Nagy nehezem abszolváltam a kávé dolgot, de a forró itallal együtt visszamásztam az ágyba. Nehéz volt a fejem, felpóckoltam, hogy legalább a kávémat ne borítsam magamra… Na, így indult az ünnep második napja. A folytatás sem volt jobb. Semmihez sem volt kedvem, pedig kirándulást terveztünk, be is volt fizetve. Templomok, várak, múzeumok vártak volna. Hiába. Végtelenül...

Valószínűleg ott kezdődött. Álltam az oltár előtt és éreztem, hogy fázik a hátam. Iszonyatosan hideg volt Gyöngyöspatán a templomban, de már nem akartam visszamenni a buszba a dzsekimért. Gondoltam, a híres, és a világban az egyetlen Jesse-oltár megér egy kis fázódást. Néztem a hatalmas „fát”, ami betöltötte a teret. Jézus családfája…– az idegenvezető mesélt a különleges oltár történetéről, eredetéről, egyediségéről. Hallottam is meg nem is. Az évszázados falakat néztem, a különböző mintázatú ablakokat, a keresztelő kutat… S közben alaposan megfáztam. Húsvét vasárnap este éreztem, hogy az...

Két gyönyörű égitest, amelyek a távoli horizonton járva végzik a dolgukat, kiegészítik egymást, részei egymásnak. Részei, mint ahogyan a nő a férfinek, a férfi a nőnek. Ha csak a teremtés történetében nem ezt a szerepet szánták nekünk. Jobb szeretem a Nap és a Hold metaforáját, mert talán semmi nem jellemzi jobban a nő és a férfi kapcsolatát. Tetszik a gondolat. Bár elsőre biztosan azt gondolnád, hogy a Nap az maga a nő, mert ragyog, mert fénye van, mert melegít, mert életet ad… Még sorolhatnánk mi mindent tesz, mi minden kapcsolódik hozzá… Ám nem így van. A Nap a férfi, s bár ragyog és...