.jpg?ph=8b00ed66c6)
Örömidő
Azt hiszem, ez mindenkire ráférne, különösen most, amikor küzdünk egy járvánnyal, amikor a háborús veszedelem van a szomszédban, amikor mi is érezzük ennek a háborúnak az összes káros következményét. Szóval kellene egy kis idő, amikor örülni tudunk valaminek, felhőtlenül, vidáman, széles mosollyal.
Mennyire engeded meg magadnak, hogy örülj? Tudod egyáltalán azt, minek tudsz úgy tényleg, igazából örülni? Mennyire része a mindennapjaidnak az öröm érzése? Egyáltalán része? Engeded, hogy az legyen vagy hagyod, hogy a mindennapok posványa magával rántson a mélybe, és zombi üzemmódban, munkával telve robotolsz mindennap, és az örömet csak az jelenti, hogy este kilenckor végre lehuppansz a tévé elé, hogy aztán a film első tízpercében el is aludj…
Én azt gondolom, az öröm érzése megtöri a napok monotonitását, energiával tölt fel, lendületet ad. Ha tudsz apróságoknak is örülni, akkor talán az „örömtartályod” nem ürül ki olyan gyorsan. Ám, ha az apróságokat mindig természetesnek veszed, mert megérdemled, akkor számodra nem fog sokat jelenteni egy szál virág, egy bonbon, egy illatozó fa, a kéken ragyogó égbolt, a sokezernyi csillag az égen, egy vízparti séta, egy kellemes hangulatú baráti beszélgetés vagy éppen egy langyos hajnalon a felkelő Nap látványa. De ha tudsz örülni egy kedves szónak, a kocsidban ülve rád mosolygó másik sofőrnek, egy ízletes ételnek, egy huncut kisgyerek mosolyának, vagy csak annak, hogy ma igazán sikeresen megoldottál egy feladatot, akkor van remény…
Hogyan is csempészhetünk örömet a mindennapokba? Ha eddig nem tetted, nem figyeltél erre, akkor bizony nincs könnyű dolgod, mert nem megy egyik napról a másikra. De mindennap tehetsz egy kicsivel többet. Először azt kell tisztáznod magadban, hogy melyek azok a dolgok, amelyeknek örülsz. Nos, ez sem éppen a legkönnyebb feladat. Kezdheted azzal, hogy végigondolod, mi volt az, ami az utóbbi időben (héten, hónapban, évben) örömet okozott. Előszedheted a fotóidat, amelyek segítenek visszaemlékezni az örömteli, boldog pillanatokra. Megkérdezheted a családod tagjait, a barátaidat, ők vajon mikor láttak a legboldogabbnak, mikor látták az örömöt a szemedben. Aztán ott vannak a kreatív dolgaid, a hobbid, a kedvenc időtöltésed… Ezek mennyire okoznak örömet? Vagy már annyira elvesztél a mindennapok taposómalmában, hogy talán már meg is feledkeztél róluk…
Mindenkinek szüksége van egy kis örömidőre, hogy feltöltődjön, élvezze az életet, legyen elég ereje tovább menni. Az örömforrás keresésének a lényege, hogy tudd, mi az, ami igazán feltölt. Ha ez megvan, akkor szánj időt arra, hogy részévé tedd a mindennapjaidnak, szánj időt magadra, szánj időt az örömködésre, még akkor is, ha közben azt sem tudod, hol áll a fejed.
Hallgass néha arra a belső hangra, ami azt mondja, hogy hagyd a csudába az összes, a lelkedet nyomorító, stresszelő dolgot, ne görcsölj, ha valami nem lesz kész ma. Néha engedd meg magadnak, hogy azt tégy, amihez éppen kedved van, ami örömöt okoz.
/Fotó: Tasy Hong (Pixabay)/