Húsvét hétfő. Kínok között ébredtem fel, az orrom folyt, a köhögés fojtogatott. Szép reggel, mondhatom! Felkeltem volna, de húzott az ágy. Legalább egy kávéért tudnék kimenni a konyhába! Szédültem, forgott velem a világ. Nagy nehezem abszolváltam a kávé dolgot, de a forró itallal együtt visszamásztam az ágyba. Nehéz volt a fejem, felpóckoltam, hogy legalább a kávémat ne borítsam magamra… Na, így indult az ünnep második napja. A folytatás sem volt jobb. Semmihez sem volt kedvem, pedig kirándulást terveztünk, be is volt fizetve. Templomok, várak, múzeumok vártak volna. Hiába. Végtelenül...

Valószínűleg ott kezdődött. Álltam az oltár előtt és éreztem, hogy fázik a hátam. Iszonyatosan hideg volt Gyöngyöspatán a templomban, de már nem akartam visszamenni a buszba a dzsekimért. Gondoltam, a híres, és a világban az egyetlen Jesse-oltár megér egy kis fázódást. Néztem a hatalmas „fát”, ami betöltötte a teret. Jézus családfája…– az idegenvezető mesélt a különleges oltár történetéről, eredetéről, egyediségéről. Hallottam is meg nem is. Az évszázados falakat néztem, a különböző mintázatú ablakokat, a keresztelő kutat… S közben alaposan megfáztam. Húsvét vasárnap este éreztem, hogy az...

Két gyönyörű égitest, amelyek a távoli horizonton járva végzik a dolgukat, kiegészítik egymást, részei egymásnak. Részei, mint ahogyan a nő a férfinek, a férfi a nőnek. Ha csak a teremtés történetében nem ezt a szerepet szánták nekünk. Jobb szeretem a Nap és a Hold metaforáját, mert talán semmi nem jellemzi jobban a nő és a férfi kapcsolatát. Tetszik a gondolat. Bár elsőre biztosan azt gondolnád, hogy a Nap az maga a nő, mert ragyog, mert fénye van, mert melegít, mert életet ad… Még sorolhatnánk mi mindent tesz, mi minden kapcsolódik hozzá… Ám nem így van. A Nap a férfi, s bár ragyog és...

Télen születtem.  Legalább is az anyukám azt mondta, hogy csikorgó hideg volt akkor december elején. Igazából nem a Mikulásnak kellett volna kipottyantania a zsákjából, hanem a Jézuskának kellett volna a karácsonyfa alá csempésznie. No, ez nem így sikerült, de szerintem ez már nem is lényeges. A lényeg az, hogy már egy jó ideje itt vagyok. Tapasztalom a létnek ezt az emberi formáját. Jó is van, rossz is van, könnyű is van, nehéz is van. És minden attól is függ – sőt, talán attól függ igazán –, hogy ki, hogyan éli meg a mindennapokat, mert ezek alapján ítéljük meg az életünket. Amikor azt...

Mi jut eszedbe a tűzről? Előbb talán a pusztító erejére gondolsz, aztán arra, hogy milyen jó melegedni mellette a hideg őszi estéken, milyen jó nézni, ahogyan lobog a kandallóban. Utána talán eszedbe jut a purgatórium, a tisztítóműhely, ahol a bűnös lelkek a tűz által tisztulnak meg. Most nem ezekre gondoltam, más megközelítésből szemlélem a tüzet… Felballagtam ahhoz a sziklához, tudod, amit csak „kanapésziklának” hívok, ahol csak én vagyok vagy te és a mindenség. Most sokkal nehezebb volt az út, mint máskor. Mintha megnőttek volna a hegyek, mintha az utat szegélyező fasor közelebb jött...