Valószínűleg ott kezdődött. Álltam az oltár előtt és éreztem, hogy fázik a hátam. Iszonyatosan hideg volt Gyöngyöspatán a templomban, de már nem akartam visszamenni a buszba a dzsekimért. Gondoltam, a híres, és a világban az egyetlen Jesse-oltár megér egy kis fázódást. Néztem a hatalmas „fát”, ami betöltötte a teret. Jézus családfája…– az idegenvezető mesélt a különleges oltár történetéről, eredetéről, egyediségéről. Hallottam is meg nem is. Az évszázados falakat néztem, a különböző mintázatú ablakokat, a keresztelő kutat… S közben alaposan megfáztam. Húsvét vasárnap este éreztem, hogy az...

Két gyönyörű égitest, amelyek a távoli horizonton járva végzik a dolgukat, kiegészítik egymást, részei egymásnak. Részei, mint ahogyan a nő a férfinek, a férfi a nőnek. Ha csak a teremtés történetében nem ezt a szerepet szánták nekünk. Jobb szeretem a Nap és a Hold metaforáját, mert talán semmi nem jellemzi jobban a nő és a férfi kapcsolatát. Tetszik a gondolat. Bár elsőre biztosan azt gondolnád, hogy a Nap az maga a nő, mert ragyog, mert fénye van, mert melegít, mert életet ad… Még sorolhatnánk mi mindent tesz, mi minden kapcsolódik hozzá… Ám nem így van. A Nap a férfi, s bár ragyog és...

Télen születtem.  Legalább is az anyukám azt mondta, hogy csikorgó hideg volt akkor december elején. Igazából nem a Mikulásnak kellett volna kipottyantania a zsákjából, hanem a Jézuskának kellett volna a karácsonyfa alá csempésznie. No, ez nem így sikerült, de szerintem ez már nem is lényeges. A lényeg az, hogy már egy jó ideje itt vagyok. Tapasztalom a létnek ezt az emberi formáját. Jó is van, rossz is van, könnyű is van, nehéz is van. És minden attól is függ – sőt, talán attól függ igazán –, hogy ki, hogyan éli meg a mindennapokat, mert ezek alapján ítéljük meg az életünket. Amikor azt...

Mi jut eszedbe a tűzről? Előbb talán a pusztító erejére gondolsz, aztán arra, hogy milyen jó melegedni mellette a hideg őszi estéken, milyen jó nézni, ahogyan lobog a kandallóban. Utána talán eszedbe jut a purgatórium, a tisztítóműhely, ahol a bűnös lelkek a tűz által tisztulnak meg. Most nem ezekre gondoltam, más megközelítésből szemlélem a tüzet… Felballagtam ahhoz a sziklához, tudod, amit csak „kanapésziklának” hívok, ahol csak én vagyok vagy te és a mindenség. Most sokkal nehezebb volt az út, mint máskor. Mintha megnőttek volna a hegyek, mintha az utat szegélyező fasor közelebb jött...

Talán nem én vagyok az egyetlen, aki sokszor elgondolkozik azon, hogy ki is valójában. Miért vagyok itt, mi a feladatom, mit kell tennem és meddig? Bevégzem, nem végzem? Ezek a kérdések több ezer formában villannak fel az agyamban, és biztosan tudom, hogy nem csak az enyémben. A válasz akár nagyon egyszerű is lehet: az vagy, akinek gondolod magad, az vagy, amit magadról gondolsz, amit érzel, mert az érzéseid, a gondolataid határoznak meg. Persze, az már más kérdés, hogy befogadod-e mindet, hiszel-e a saját érzéseidnek, gondolataidnak vagy sem. Sokszor látom, hogy az emberek szembe mennek...