A nő

2014.03.08 06:18

A NŐ! Nagybetűvel, nem is lehet másképpen. Mert miről szól az élet? A nőről és a férfiról, a kettejük kapcsolatáról, életéről, álmodozásaikról, a valóságukról, az egyezőségükről és a különbözőségükről. Ezerféle megközelítés, látásmód szerint osztályozzák a nőket, pedig a NŐ egyszeri és megismételhetetlen lény, és pontosan annyiféle, ahány egyed létezik belőle a világon. Csernus Imre szerint "a NŐ a férfi imádatának tárgya, az örök és megfoghatatlan csoda". Egyetértek vele. Nőként is.

Nőnap van. Sokszor eszembe jutnak kislánykorom nőnapi ünnepségei. Láttam anyukámat szépen felöltözni, elmenni a munkahelyére, virágokkal hazajönni. Láttam a virágcsokrokkal rohangáló férfiakat, fiúkat. Mi is kaptunk az iskolában üdvözlőlapokat, a fiúk készítették, virágot préseltek, ragasztottak, rajz órán ez volt a feladat. S mi persze örültünk neki. Nőiesség tudatunk első lobbanásai voltak ezek. Tetszett, még az is, ahogyan a hajunkat húzgálták az iskolában. Kuncogva húzódtunk egy sarokba és tárgyaltuk ki suttogva, ki tetszik, kinek. Aztán nőttünk és változtunk, és változott a világ körülöttünk. Legalább is ezt hittük akkor. Mi változtunk nagyobbat. Barátkoztunk a tükörrel, a hajformázó eszközökkel, a mini szoknyával, a nejlon harisnyával, az alakformáló eszközökkel. Valahogy akkoriban ezt a szerepet sokkal jobban a sport töltötte be. Manapság a tablettáktól várjuk a csodát. És közben jöttek a fiúk. Kedvesek, délcegek, csélcsapok és sármos vagányok, őket szerettük, a macsó volt a menő. Ránk néztek és mi elaléltunk, ott akartunk lenni, ahol ők vannak, azt akartuk csinálni, amit ők, és úgy, ahogyan ők.

Aztán valami megint megváltozott. Találkoztunk olyanokkal, akik tiszteltek bennünket, akik mást láttak bennünk, akik másképpen viselkedtek velünk. Elkezdődött valami? Vagy sokkal inkább a helyére került valami a fejekben? A nők fejében. Mert egyre inkább rájöttünk értékeinkre, képességeinkre, tudásunkra, erőnkre, energiáinkra... És sorra jelentek meg a bennünket elemző írások, könyvek, filmek, a gondolkodásukat cincáló anyagok. Persze, a férfiakról is jelentek meg hasonlók, de csak azért, hogy még jobban érezzük a különbséget. Érezzük, de még mindig nem azt, amit és ahogyan szeretnénk. Még mindig ott lóg a levegőben az erősebbik nem privilegizált világa. Hoppá! Álljunk csak meg itt egy szóra! Erősebbik nem! - ki is az? Lehet, hogy fizikai erőt tekintve valóban a férfiak az erősebbek, ám az élet egyéb területein erőben, energiában mi, nők vagyunk a verhetetlenek. Nem várunk  mi ezért babérkoszorút, elismerést, hajlongást, semmit, mert mindez belőlünk fakad, bennünk van. A kód, amelyet nőként hordozunk ezerféle, ezerszínű, telis-tele sokféle érzelemmel, értékkel, kívánsággal, szeretettel, vidámsággal, figyelemmel, megértéssel. A nagy kérdés persze mindig az, ki tudja belőlünk kihozni ezeket.

Ő az igazi - akivel szemben lehetsz erős, támogathatod, ott állhatsz mögötte, mint egy erős bástya, de lehetsz mellette síró, gyenge nő, akinek támogatásra van szüksége, akinek a pillantásától elolvad, szétesik a férfi, akinek igazi nő lehetsz, akinek lehetsz háziasszony vagy éppen tüzes szerető. A nőnek ezer arca van, de sokszínűségében sem felejt el soha nőnek lenni, olyan nőnek, aki mérhetetlenül vágyik a szeretetre.

„A nők olyan lények, akiket szeretni kell, nem megérteni.” –  mondta Oscar Wilde.

Kedves férfiak, ezt tegyétek!