A szándék

2016.02.01 21:25

Mi is a szándék? Tudatos törekvés, céltudatos eltökéltség egy cél elérése érdekében, egyfajta bizonyosság az eredményességben. Ez áll a szómagyarázatban. Mindez igaz!

De hogy fogod meg, hogy éred tetten?

Mit érzel, amikor szándékodban áll valamit megtenni?

Erős akaratot, elhatározást?

Milyen érzések kapcsolódnak hozzá? Tudod, ott, legbelül?

Példákon keresztül lehetne talán a legjobban tetten érni, de én most inkább máshogyan közelíteném meg. Mint a legtöbb cselekvésünk mozgatórugója, a szándék is valamiféle energia. Sok spirituális tanító beszél a szándék hatalmáról, de ez az, amit a legkevésbé tudok értelmezni, mert ha ez egyfajta energiamező, akkor hogyan lehetne hatalma, hacsak nem telepszik ránk, nyom bennünket, erőteljesen… Ámbátor ez is megtörténhet…

Szóval a szándék az én olvasatomban egy jókora energiamező… Bár van negatív oldala is – képzelj el valakit, aki körül a rossz szándék energiája úgy gomolyog, háborog, mint a legviharosabb tenger −, de én ezzel most nem foglalkozom. Sokkal inkább fontosabb a teremtő szándék pozitív arca.

A spirituális gondolkodók szerint a szándéknak hét összetevője, hét arca van… Az első a szeretet. Nos, ez az a fogalom, amit a tudósok, spirituálisok, avatárok, tanítók, nagymesterek és mindenféle másképpen gondolkodók kutatják, keresik. Valójában még mindig nem tudjuk, pontosan mit is jelent. Könyveket lehet róla írni – sokan meg is tették −, de még mindig vannak „fekete lyukak” a fogalom meghatározásában. „A végkövetkeztetés mindig ugyanaz: a szeretet a világ leghatalmasabb, és mégis a legismeretlenebb energiája.” (Pierre Teilhard de Chardin francia jezsuita teológus, filozófus és paleontológus.)

A feltétlen szeretet lenne a megoldás, de azt valahol, valamikor apró gyermekkorunk egyetlen pillanata alatt elveszítettük, s igen nehéz szert tenni rá újra. Nincs ilyen!

A második a jóság. Minden ember jónak születik. A lelkében mindenki jó, miért is hozna magával mást. Aztán tapasztalás útján kezdünk megítélni dolgokat, magunkévá tenni mások véleményét, elfogadni… S a jóság megint csak átalakul. Márpedig, ha ez kihalt belőlünk, akkor a teremtés ereje is elveszett. Képtelenek vagyunk rá. Pedig a teremtő szándék mindig jóságos.

A harmadik éppen a teremtőképesség lenne. A szándéknak végül is ez a lényege, de ha már nincs bennünk szeretet és jóság, akkor teremteni sem vagyunk képesek.

A negyedik arca, a szépség. A szeretet, a jóság, a szépség egymással kölcsönhatásban állnak. Meg kell tanulnunk a szépséget meglátni ott is, ahol pusztítást látunk, abban a helyzetben is, amikor a pokol tüzét érezzük. Mindig a hogyan a kérdés! A válasz mindig bennünk van, az egón túl…

A szándék ötödik eleme a terjeszkedés. A szándék eredménye a növekedés, egyfajta alkotó erő, amely újabb és újabb megjelenési formákat hoz létre. Terjeszkedik.

A hatodik a korlátlan bőség. Ez tűnik a leghihetetlenebbnek a 21. század „racionális” gondolkodói számára. Pedig éppen egy tudós mondta ki, hogy az idő relatív, minden egyszerre és egy időben létezik, s minden korlátlan. A végtelen bőség mindenütt egyidejűleg van jelen. Hogy miért nem hisszük ezt el? Mert korlátokat szabtunk magunknak: az enyém, a tied stb…−  s ezek a korlátok, ahogyan teltek az évszázadok egyre szűkebbek lettek.

A szándék hetedik eleme a fogékonyság. Talán ezzel kellett volna kezdenem. Ha fogékony mindarra, amit fentebb leírtam, akkor léptél egyet előre. A fogékonyság része, hogy semmit és senkit nem utasít el, tisztel, elfogad, és nem bírál. Nehéz feladat! A mai ember könnyen mond ítéletet mások felett, véleményt formál, s ha tehetné, a maga képére formálna mindenkit…

Egy kis gondolkodni való…

Vajon mikor és hol veszítettük el szándékainknak egyes arcait?

Jó lenne megtalálni!