.jpg?ph=8b00ed66c6)
A szivárvány lábánál...
Vannak emberek, akiknek az élet csupán fekete és fehér. Csak rossz és jó. Köztes állapot nem létezik számukra, nem érzik, nem akarják tudni. Keseregni, nyavalyogni, panaszkodni jobb. Pedig nem! És igenis van valami más is!
Amikor azt érzékeled, hogy akármit teszel, semmi sem sikerül, semmi sem úgy alakul, ahogyan eltervezted. Minden és mindenki összeesküdött ellened, mindenki az ellenséged, bármit mondasz ferde szemmel, kétkedve néznek rád az emberek. A hivatalok packáznak veled, az autód a legváratlanabb pillanatban döglik be, a számlád szinte mindig nullára fut… Nem érzed a szeretetet sem kívül, sem belül. Nos, ez számodra a fekete világ.
A fehér ennek éppen az ellentéte. Csak a tényekre korlátozódva, kijelentve, hogy minden jól megy, minden sikerül, vannak körülötted emberek, van társaságod. Szóval „sínen van az életed”, működik, kiszámítható.
Ám mégis hiányzik valami. Persze, az ízek, a színek! Hányszor elmondtuk már és hányan, hogy az élet nem csupán fekete vagy fehér, nem csupán jó vagy rossz. Vannak árnyalatok, köztes állapotok, amelyek annak ellenére, hogy se nem feketék, se nem fehérek, még lehetnek nagyon jók, érdekesek, izgalmasak, vidámak és inspirálóak.
Azt kell, hogy mondjam, tőled függ minden. Belátod-e vagy sem, hogy ezeket a színeket te teremted magadnak, te döntöd el, hogy milyen is legyen az életed. Sőt, tovább megyek, az is tőled függ, hogy változtass rajta. Nem lehet, ez ilyen! – mondod, ami nem igaz. Te vagy magadnak a legnagyobb akadálya abban, hogy másképpen lásd a körötted lévő világot, másképpen lásd a veled zajló, rólad szóló helyzeteket. Neked olyan ez az egész, mint egy kifestő, de nem kaptál hozzá, csak fekete és fehér ceruzákat, s azokból is csak az egyiket tudod használni a fehér lapon.
Hogyan kérheted a színes ceruzákat? Tégy lépéseket magad felé. Próbáld meg felfedezni a fekete mögött a szürkét, aztán a barnát, majd a pirosat, a kéket, a zöldet, a sárgát… Válts nézőpontokat egészen addig, amíg halványulnak a színek és megjelennek a különböző árnyalatok. Az érzéseid vezetnek majd, ha hagyod. Mindig te állsz a saját utadban! Ha ezt belátod, akkor azokat a falakat, amelyeket te emeltél magad köré, omladozni kezdenek, s minél nagyobb lesz a rés a falon, annál nyitottabb leszel, annál jobban színesedik a világ. Persze, mert látni hagyod magadnak a miérteket, az okokat, az összefüggéseket, s ha már látod, felismered őket, akkor tovább is tudsz menni. Akkor már tudni fogod, mit, miért teszel. Ha nem jó neked, ha szorul tőle a gyomrod, nem teszed, bolond lennél kínozni magad. Ha jó érzéseid vannak egy dologgal kapcsolatban, csak tedd, műveld, hagyd, hogy magával ragadjon.
S ha már szántál magadra egy kis időt, és egy kicsit megismerkedtél azzal, aki valójában vagy, egyszer csak azt veszed észre, hogy már nem csupán fekete és fehér a világod, s nem csupán rossz és jó történik veled. Ott állsz majd a szivárvány lábainál, ahol eléd tárul végre lelked legszebb és legszínesebb világa: az, aki valóban Te vagy!