Ablakok

2014.09.26 13:21

Láttam azt a képet… Ablakok voltak rajta, s mögöttük kikandikáló csodalények, akik vártak valakire, valamire… Mi is mindig várunk valakire, valamire, aki, és ami az ablakon túl van. Mert ilyenek vagyunk.

Ablakok. Mit jelentenek nekünk az ablakok? Fényt egy házban, friss levegőt, láthatóságot −, ha csak a hétköznapi értelmét vesszük. Ám, ha egy kicsit mögé nézünk, akkor érdekes, furcsa, szívmelengető és szívszorító dolgokra is akadhatunk.

Szeretek kibámulni az ablakon, mert ezzel egy kicsit része vagyok az éppen kint zajló eseményeknek, ha kinyitom, és úgy bámulok ki rajta, akkor valóban része leszek… Van, amikor csak az esőt nézem, a változó tájat, a puhán hulló hópelyheket, a virágba borult mandulafákat, s gondolatok szaladnak át a fejemen. Van, amikor a tűző nap elől bújok el az ablak mögé. Van, amikor nem akarom, hogy lássanak, de én mindent látni szeretnék… Van, amikor kinyitom, hogy rajta keresztül beáramoljon a meleg, van, amikor bezárom, hogy ne jöhessen be a hideg… A praktikus funkciók mögött azonban mindig van valami, amit csak az érzékeinkkel láthatunk, érezhetünk…

Ablak. Ha egy ablak beszélni tudna, vajon mi mindent mesélhetne el? Mesélne a kinti világról, arról, amit ő akkor is lát, amikor mi nem vagyunk ott, s mesélne egy benti világról, ahogyan ő lát bennünket. Az ablaknak tulajdonképpen két szeme van: egy külső és egy belső… Érdekel a külső világ is, de én csak azt láthatom, amit ő megmutat nekem, s akkor mutatja meg, ha odaállok elé. Megengedi, hogy „átlássak” rajta. Bonyolult, de mégis így igaz. Ugye sohasem gondoltál még így egy ablakra?

Vajon mit látnék, ha érzékelhetném az ablak „belső szemét”? Azt, amivel befelé lát, ahogyan ő lát engem, ahogyan megmutat a világnak… Érdekes lenne, s talán nagyon különleges is. Biztosan nem ugyanazt látnám, nem azt a képet, nem azt az állapotot, amilyet én elképzelek magamról, s ahogyan érzem magam, amilyen állapotban vagyok éppen. Néha úgy érzem, tudom, ki vagyok, tudom, hol vagyok, mit miért teszek, mit és miért érzek, s miért éppen úgy… Máskor tétován szemlélem a világot… Ilyenkor lenne igazán szükségem az ablak „belső szemére”, mert akkor láthatnám, amit egyébként nem veszek észre, nem érzékelek… Nos, azt hiszem, ez sem egyszerű…

Az ablak egy lehetőség. Lehetőség a külső világ megismerésére, s lehetőség a belső világ érzékelésére. Egyikhez kifelé kell nyitni, a másikhoz pedig befelé… Milyen fura ablak az, amelyik mindkét irányban nyílik? Varázsablak, amely segít neked, magadnak lenni…