.jpg?ph=8b00ed66c6)
Ajándék..., magamnak
Csak egy perc vagy kettő…
Kell, szükségem van rá, és neked is!
Tudod, amikor egész nap rohansz, észre sem veszed azokat a perceket, amelyeket magadra szánsz, amelyeket akár élvezhetnél is, ha tudatosan figyelnél rá. Erre én is csak most jöttem rá, hogy számtalan olyan momentum van az életünkben, a napjainkban, amelyeket már rutinból csinálunk, oda sem figyelünk rá, emiatt aztán a hatásait sem tudjuk tudatosan élvezni, értékelni.
Mi az első neked a reggeli ébredéskor? Persze, a kávé, éhgyomorra! Nekem is. (Minden orvosi javallat ellenére!)
Ez például egy olyan pár perces időszak, amikor még csak ébredezel, amikor még csak az vagy, aki álmosan, néha fázósan húzza össze magán a pizsamát, köntöst, és egy bögre forró kávéval, teával –kinek, melyik − és pár perccel megnyújtja a reggelt. Azt szoktuk mondani, hogy ez fontos a reggeli ébredéshez, a magunkhoz téréshez… Így van!
Teljesen mindegy, hogy teát vagy narancslevet kortyolgatsz ugyanezen céllal, a lényeg, hogy ez a pihentető pár perc még a tied.
Nap közben engedsz időt magadnak, hogy élvezd a kávé-, teaivás pillanatát?
Tudod, hogy a pár perc nyugalom, milyen hatással van rád, a teljesítményedre? Néha eszünkbe sem jut, csak engedve a napi ritmusnak, csak beborítjuk a forró italt és már rohanunk is tovább.
Nem érdemes! Még munka közben is akad két perc, amit magadra fordíthatsz, amit magaddal tölthetsz, amikor a gondolataidba mélyedhetsz. Közben nem kell a számítógép monitorját bámulni, nem kell olvasni, képeket nézegetni, pláne telefonálni. Az a két perc a tied, élvezd ki! Ha ezt meg tudod tenni, akkor képes leszel észre venni az életedben más területeken lévő apró rítusokat, amelyek örömöt okoznak. Ha tudatosul benned, akkor képes leszel több olyan kis apró szokást bevezetni, amelyek kellemes pillanatokat, perceket okoznak neked, amelyek által feltöltődsz. Gondolj csak a fürdőkád illatos vizében töltött percekre!
Szeretem a reggeleket, és szeretem azokat a perceket, amikor munka után, otthon, lehuppanhatok végre a kanapéra, lerúgom a tűsarkút, s lábamat az asztal sarkára téve, élvezem a délutáni kávézás perceit. Így zárom le a munkás napot, hogy aztán nekiláthassak a másfajta tevékenységeknek.
Például végig gondolhatom, hogy melyek a napomnak azok az apró szokásai, amelyek szebbé, jobbá, élvezhetőbbé teszik az életemet.