Ajtók

2014.03.27 07:08

Olyan iszonytatóan fájt a gyomra, hogy lépni sem tudott. Fehér vászon ruhában, görnyedten feküdt az ágyban, nem mert levegőt sem venni, az is fájt. Görcsök mardosták. Oldalra fordult, hogy enyhüljön a fájdalom... Egy ajtót látott maga előtt, bement. Sötétség és irgalmatlan mélabú vett erőt rajta. Semmije nem fájt, de mégis, talán az egész lelke. Lépett kettőt, beleveszett a semmibe. Zuhant a mélységbe, egyre mélyebbre, egyre fájdalmasabban. Vászon ruhája fekete lett, rongyos... „Itt a vége! - gondolta. -Nyakam szegem, gerincem töröm... különben meg már mindegy!” Aztán lépcsőkön találta magát, csak lefelé vittek azok a lépcsők. Ahogyan lépett egyet, a felső lépcső el is tűnt... „Hová vezet? Milyen helyre visz?”- a félelem tépdeste a lelkét. Elfogyott a lépcső. A szürke homályból egy valamiféle üres tér derengett fel... Ajtók vették körül. Ajtók?

Ajtóóóók? Miért éppen ajtók? - magához tért. Ja, csak álmodta az egészet! Percekig feküdt az ágyban, némán bámulta a plafont. Érzékelte, hogy kinn már világos van, talán a Nap is előjött már a föld másik feléről. Ébredezik a város, behallatszik az utca zaja.

De miért pont az ajtók? Mi dolga ezekkel?

Az ajtók részei az életünknek, körülvesznek bennünket, ott vannak a mindennapokban. És ezek most nem a lakásba, fürdőbe, konyhába vezető ajtók, még csak nem is az irodába visznek. Persze, vannak olyanok is, csupa hétköznapi ajtó. De ezek egészen máshová visznek. Életünk során ezer ajtón lépünk be, megyünk át. Egy döntés, egy ajtó. Hogy melyiket nyitjuk ki, az mindig csak rajtunk múlik. Néha nagyon be akarunk menni egyiken-másikon, ám azok zárva maradnak, néha nagyon ki akarunk menni egyiken-másikon, és azok is zárva maradnak. Az egyikhez még nem vagyunk elég érettek, a másikhoz pedig nincs kulcsunk.

Ha most leülsz egy pillanatra és végig gondolod életed során hány ajtón mentél be, hány ajtón jöttél ki, egészen érdekes megvilágításba kerül az életed. Van ajtó, amit kinyitsz, de egy fallal találod szemben magad, nem vezet sehová. Felejtős. Van ajtó, amin be tudsz menni, de újabb két-három ajtóval találod szembe magad – választhatod bármelyiket, de lehet, hogy egyik mögött újabb fal van, a másik mögött újabb ajtók, a harmadik pedig egyenesen elvisz valahová, talán éppen oda, ahová menni szeretnél. És persze, hogy még jobban megkavarodj, az ajtók mívesek, szépek, színesek, tükrösek, üvegesek, hívogatóak, kicsik, nagyok vagy éppen kétszárnyúak...

Néha megállsz, gondolkodsz, melyiket is válaszd. Sokszor az első döntés, az első választás a jó. A szemet kápráztató, kecsegtető ajtó sokszor talmi dolgokat kínál. Hiába hívogat tárt ajtószárnyakkal, ne dőlj be neki! Ha pedig becsukódott mögötted egy ajtó, azzal neked már nincs dolgod, ne próbáld újra kinyitni, menj tovább! Menj előre bátran, válaszd a szívednek legkedvesebb ajtót, menj arra, amerre az utad visz, s akkor választasz jól egy ajtót, ha az út a mosolygós napsütésben, virágos, zöld mezőn keresztül vezet, ahol a szíved-lelked örömmel telik meg, ahol a szemed szüntelenül ragyog...

És ne aggódj... mindig van egy újabb ajtó! S vannak olyan ajtók is, amelyek sohasem zárulnak be!