Amikor a fagyi visszanyal...

2013.06.17 19:10

Nevetséges cím, de amiről írok ez már korántsem lesz nevetséges, viszont a cím pontosan fedi. Párkapcsolat, párkeresés a téma. Írtam már viszontagságokról, példákról, nevetséges dolgokról, sőt szépségesekről, de amit ma olvastam, az megdöbbentett. Vagyis inkább nem is maga a tény esett  rosszul, hanem az, hogy megfogalmazta valaki mindazt, amivel szembesülni szoktam. Kimondva azért nem esett jól. Ráadásul tette mindezt egy megátalkodott "férfi", aki nem átall olykor női agyakban is turkálni. Azt hiszem, mégis igaza van.

Szóval... az ösztönök. Miközben az elmúlt néhány millió évben, amíg az emberiség fejlődött azt tanították velünk, hogy hallgassunk az ösztöneinkre. Tettük és nagyon jól boldogultunk egy ideig. Pontosan tudtuk mikor kell menekülni a mamut elől, és azt is, mikor fog a párunk hajunknál fogva a barlangba vonszolni - szeretete jeléül.  Aztán eljött ez a szép, új világ, amiben meg akárhogyan is próbáljuk megtalálni a helyünket nem sikerül, mert erre már nem alkalmasak az ösztöneink által kínált megoldások. Azok azért nem változtak olyan gyorsan. No, szóval ez a helyzet a párkapcsolattal is. 

Elmagyarázom. Ott kezdődik a dolog, hogy mi, nők szeretünk olyan férfit választani magunknak - uram bocsá', hagyjuk elcsábítani magunkat általa - akire felnézhetünk. Nem csupán a magassága miatt, hanem az eszessége, kedvessége, figyelme, udvariassága, és persze Adonisz-alkatú teste miatt is. Csakhogy úgy tűnik kicsit felborult a világ egyensúlya, mert egyre több a hölgy, egyre kevesebb a vesengésre érdemes egyed, a verseny pedig egyre élesebb. És persze, senki sem szeretne pár nélkül maradni. Mi is meg akarunk felelni a kor kihívásainak, ezért aztán mindent megteszünk, hogy szebbek, okosabbak, képzettebbek legyünk. Egyre feljebb  lépünk a ranglétrán, egyre többek olvasunk, műveltebbek vagyunk - nem a "mounikasón" szocialozálódunk -, egyre többet költünk magunkra, ruhákra, sminkre, személyi edzőkre stb. S közben persze a saját igény-mércénk is feljebb tolódik. Pedig mindezt csupán azért tesszük, hogy megfeleljünk a saját ösztöneinknek, miszerint akkor lehet olyan párunk, akire felnézhetünk, imádhatjuk, ha magunk is olyanok leszünk, és valamivel kitűnünk a tömegből...

Hogy is volt az a felmérés? Tíz nő és tíz férfi... egyértelmű volt, hogy mindenkinek lehet párja. Ha tíz nő és kilenc férfi? Ott már valaki a sor végén kullog, nem jut neki pár... és mindent megtesz, hogy legyen, s ne ő legyen az utolsó a sorban... és észre sem vesszük, hogy a férfiak száma ugyan még mindig kilenc, a nőké még mindig tíz, de már csak 5 férfi felel meg a kívánalmaknak. És persze a nő-nő közötti verseny még nagyobb lesz, a különbségek nem csökkennek. A mérce még feljebb tolódik... s lassan a megfelelő hímnemű egyedek száma egyenlő lesz a nullával...Mert már nincs kire felnézni, mert már nem egy "ligában" játszunk.

Ördögi kör. Nesze neked ösztön!

Bevallom, amikor végig olvastam a felmérést és a hozzá kapcsolódó elemzést, akkor kicsit elszörnyedtem. Ösztön ide, ösztön oda, pasid csak akkor lesz, ha csúnya vagy, kövér, igénytelen, és lusta, ha agyonmosott göncökben jársz, s nem érdekel, ha a körmöd fekete a kosztól, a fejed meg úgy néz ki, mint a Pumuklié. Ugye milyen morbid így leegyszerűsítve?!

Tudjátok nekem azért ezzel elég sok bajom van, meg tapasztalatom is akad bőven. Igen, én is olyan férfit keresek, akire fel lehet nézni és nem a magassága miatt. Persze, az sem árt azért, ha legalább egy fejjel magasabb...:-) De! Nem találok! Mi, nők megteszünk mindent, hogy megfeleljünk nekik. Aztán szépen lassan le is maradoznak...Nekik ugyanis senki nem írt tanulmányt arról, miért nem találnak párt maguknak, miért vannak még mindig tele a társkereső oldalak ugyanazokkal az arcokkal. Nekik nem mondta meg senki, hogy a nők fel akarnak nézni rájuk, de hogy legyen is miért, ezért nekik is tenniük kell! Talán nem ártana néha tükörbe nézni, konditerembe járni, esetleg az olyannyira utált vásárlást mégis csak megtenni.... Nekem úgy tűnik az az ösztön és megfelelési vágy, ami nálunk, nőknél azért mégis csak működik, az erősebbik nemnél fabatkát sem ér.

(A kivételek persze itt is erősítik a szabályt!)