Április

2015.04.05 09:26

Szeszélyes – ez jut eszünkbe róla először. Persze, mert mindig csak ezt hallottuk. Szeszélyes, mert az időjárás kiszámíthatatlan, hol ezerrel süt a nap, hol viharos szelek fújnak, néha az eső esik, máskor a hó szállingózik. Nekem ez teljesen rendben van. A bolondos áprilishoz tartozik még sok egyéb más is. A barka, a rügyező fák, a szirmaikat bontogató virágok, krókuszok, nárciszok, tulipánok, a főtt tojás, az ízes sonka, a húsvéti kalács, a locsolkodás és még sok-sok dolog. Valójában az április nekem nem is szeszélyes, sokkal inkább vidám, változatos, kedves bohókás, sokszínű… Igyekszem a szeles hidegben is meglátni a szépet.

Az április változatosságát, szeszélyeit olykor azonosítják a hölgyek kiszámíthatatlanságával. Ugyan, kérem! Ezt is lehet másképpen értelmezni. Úgy, ahogyan az áprilissal tettem: egy nő is változatos, vidám, sokszínű – a szó legpozitívabb értelmében. A vidám, kedves és bohókás jelzők mellé még párosul egynéhány, belép a szomorú, a sírós, olykor a hisztis is. Én pedig változatlanul azt állítom, hogy ezzel együtt kerek a világ.

Azért valljuk be, akár az áprilisról, akár a hölgyekről van szó, igen egysíkú a gondolkodásunk. Sémákat használunk. Mi, nők, ugyanígy vagyunk a férfiakkal. Mi is sémákat használunk, s ha valaki mégis eltér ettől, akkor csodabogárként nézünk rá. Nem az, csupán másképpen gondolkodik a világról, az emberekről, a nőkről, a férfiakról, s talán még a „szeszélyes” áprilisról is. Először a sémát látja meg ő is, mert azt hallotta, azt sulykolták belé, azt szívta be a társdalomból, ám van annyira nyitott az elméje, hogy beengedjen más impulzusokat, érzéseket is. Aztán másképp lát dolgokat, s nem csak másképpen látja, más gondolatok is születnek meg a fejében róluk, s ha már másféle gondolati vannak, akkor másképpen kezd el viszonyulni hozzájuk. S mindjárt más lesz maga az ember is.

Akármerre megyek, röpködnek a sémák, a sztereotípiák, általánosítások, vélemények, amelyek semmi máson nem alapulnak, csak a társadalmi beidegződéseken. Mi kellene ahhoz, hogy az embereknek megváltozzon a véleményük bizonyos dolgokról? Mi kellene ahhoz, hogy a nőben ne csak a szeszélyt, a hisztit, a kiismerhetetlenséget lássák a férfiak? S hogy a nők se csupán a külső alapján ítéljenek? Mi kellene ahhoz, hogy egy picit megváltozzon a világ, hogy a valódi érték valódi érték legyen, s az látható is, érezhető és mindenki számára érthető is legyen? Miért számít csodabogárnak egy nő, ha logikusan gondolkozik? És miért számít puhánynak egy férfi, ha néha könnyek szöknek a szemébe?

Nekem az április a „nyitás” hónapját jelenti. Nyitott vagyok az újra, a születőre, a változásra… Azt gondolom, mindennek a kulcsa ez, s annak az elfogadása, hogy minden helyzetet, történést másképpen is lehet értelmezni, mint ahogyan eddig megszoktuk.

Lehet vele próbálkozni!  Azt hiszem, érdemes!