Az én batyum, a te batyud

2014.11.10 23:45

A gyerek vidám, nevetgél, bohókás és szertelen. A szemébe nézel, és látszik a huncutság, mert a gézengúzok mindenre kaphatók, a szemük sem áll jól, s éppen ezt imádjuk bennük. A lányokban a göndör rakoncátlan tincseket, a fiúkban az „úgyis megcsinálom” nézéseket, a csínytevéseket… Nekik még nincs batyujuk, nem visznek, cipelnek magukkal semmit, csupán az iskolatáskát­ − jobb esetben. Persze, van más eset is.

A batyu egy újabb metafora, ami az Élethez kötődik. Ahogyan a gyerekek nőnek, növekednek, s az iskolatáska talán kisebb és kisebb lesz, akad viszont valami más, amit magukkal visznek, ami ugyan láthatatlan, mégis velük van. S ahogyan telnek az évek, ez a valami növekszik, gyarapodik, továbbra is láthatatlan marad, de már jókora batyuvá nő. Néha könnyebbé, amit csak a hátukra csapnak az emberek, és már mennek is tovább. Máskor nehezebb az a batyu, mert az élet nagyon sok dolgot pakolt bele. Az egyik embernek könnyebb a batyuja, arra azt mondjuk, sikeres életet él, van jó munkája, fizetése, szép háza, kellemes családja. Arról, hogy boldog-e vagy sem, a batyu mérete és nehézsége nem beszél… Talán látod az emberen, magán: az öltözékén, a tartásán, azon, ahogyan lép, azon, ahogyan másokkal bánik, másokhoz viszonyul. Mások nehezebb batyut cipelnek, olykor úgy érezik feneketlen az a batyu, mert az évek folyamán számtalan dolog került bele. Anyagi gondok, sikertelen párválasztás, válás, betegség, halál és lelki fájdalom.

Ne feledd, a vidám és boldog dolgok is benne vannak abban a batyuban, csak azok valahogy mindig mélyebbre és mélyebbre kerülnek. A felszínen a nehezebbek, problémásabbak, lélekölők maradnak, melyek a súlya alatt görnyed a hátad, ami miatt nem mosolyogsz az utcán, ami miatt olykor trampli vagy, ami miatt nem veszed észre a szépséget magad körül… Fogd ezt a batyut, ballagj ki vele valamilyen nyugodt helyre, és szedd szépen sorba a tartalmát. Tartsd meg, amit fontosnak ítélsz, tartsd meg, amiről úgy gondolod, hogy előre visz, a többihez keress egy messze lévő, jókora kukát és dobd bele. S nem baj, ha nem csupán dolgok, tárgyak, eszközök vannak abban a „kukában”, olykor emberek is akadnak közöttük…

Miért tartom ezt fontosnak? Nos, olyan világban élünk, ahol nagyon sok ember él egyedül. Választana párt, keresne magának valakit, a férfi megfelelő nőt, elvárhatót, néha csak szépet és jót, nehéz bombázót, máskor csupán szelíden mosolygót. A nő férfit keres, deltásat, Adonisz testűt, jóképűt, gazdagot, menő kocsival, művészet imádót, sportolni vágyót, aktív életet élőt… Sorolni lehetne az elvárásokat, ám nem érdemes. Akármilyet keresel, akármilyet szeretnél, egy dologról soha ne feledkezz meg: akinek már volt valamilyen élete előtted is, annak biztosan van batyuja is. Mindenkinek van: hozod-viszed, cipeled, könnyíted, nehezíted, de akárhová mész is, magadat és a batyudat is, mindig magaddal viszed.

Már csak az a kérdés, mennyire vagy elfogadó, számodra mennyire fogadható el a másik batyuja? Kérdezhetném azt is: mennyire szereted azt az embert, akivel összehoz a sors?

A batyuk elfogadásának ugyanis ez az egyetlen feltétele.