.jpg?ph=8b00ed66c6)
Az érzelmek listája: a szenvedély
Előkelő helyen áll a listán ez az érzelem is, ám ez sem az első. A legelsőt, a legfontosabbat a legvégére hagyom, mert könnyen előfordulhat, hogy könyvet kell belőle írnom… Sokan megtették már, valakinek hinni is kellene végre!
Tulajdonképpen ehhez az érzelmi megnyilvánuláshoz tartozik az izgalom is. A lázas izgalom. Tudod, amikor éppen randira indulsz, vagy amikor először találkozol kedvesed szüleivel, vagy éppen először mész el állásinterjúra. Ez az érzelem a bölcsője a szenvedélynek is. Innen indul ki, ebből keletkezik és növekszik.
A szenvedély az az érzés, amely minden újabb kihívást egy hatalmas lehetőséggé képes változtatni. Ereje elsöprő. Egy olyan féktelen erő, amely − ha hagyod −, iszonyatos erővel ragad magával, elsodor, elvisz, s ha nem vagy észnél, akkor ledob, a sárban, a porban hagy… A szenvedélyt, ha uralod, akkor pozitív hatással van az éltedre. De még milyennel!
Annyi mindent lehet szenvedéllyel csinálni, tenni. A szenvedélyes szerelem olyan, mint egy tűzvihar. Jön, lát, magával ragad, megperzsel és hamuként maradsz utána, ha nem vigyázol. Nem tart hosszú ideig. A tapasztalat az – nálam okosabb emberek fogalmazták meg –, hogy a szenvedélyes szerelem ritkán alakul át olyan bizalommal, tisztelettel teli szeretetté, amely hosszú éveken, évtizedeken át kitart. A szenvedélyes szerelemben nincs tisztelet: ez az érzés hajt, űz, hogy megszerezd, hogy birtokold, amit akarsz…
Az élet más területén a szenvedély hajtóerő. Olvastam Benjamin Disraeli egyik mondását – csak szabadon utalok rá –, hogy az ember igazán nagy akkor lehet, amikor szenvedélyesen cselekszik. Igen, a szerelemben nagyon könnyű ezt az érzést a felszínre hozni, de mi van a mindennapi élettel, a munkával? Azokat vajon, hogyan lehet szenvedélyesen csinálni? Honnan vegyük elő ezt az érzést? A fiókban nincs, nem rejti a párna ciha sem, és a pincében lakattal lezárt faláda sem. A szenvedély onnan jön, ahonnan a többi érzés. S mint ahogyan azokat is – a szeretetet, a megbecsülést, a hálát, a kíváncsiságot – előhozod magadból, ugyanúgy a szenvedélyt is képes vagy magadban előhívni. Erre szoktuk azt mondani: vesd bele magad az életbe, végezz mindent energikusan, gyorsabban, használd azt az erőt, ami benned van!
Tudom, nehéz szenvedéllyel telinek lenni, ha utálod, amit csinálsz, s csak roskatagon ülsz az íróasztalod mellett. Vagy otthon a fotelben szétfolyva próbálod meg megoldani az életedet. Ez nem fog menni! Inkább lásd, hogy mit szeretnél elérni, lásd az új munkádat, lásd az új házadat… Ha ez nem megy, akkor legalább állj neki és tegyél rendet a lakásban, gazolj egyet a kertben, rakj rendet a ruhás szekrényedben! Ugyan egyik sem fogja meghozni azt a szenvedélyt, amire vágysz, de legalább már teszel valamit érte.
Mozdultál, s ha újra és újra megteszed, akkor rájössz, hogy az az energia, ami a szenvedélyt táplálja, benned is megvan. Keresd meg, mert jó! :)