.jpg?ph=8b00ed66c6)
„Ázott veréb” kontra „királynő”
A címet elolvasva biztosan eszedbe jut a kérdés, hogy hogyan is jön össze az „ázott veréb” és a „királynő”? Mit akar ez a nő ezzel a két szélsőségesen különböző dologgal? Nem egy kategória: az egyik egy kismadár, bőrig ázva, összetapadt, lógó szárnyakkal, víztől csepegő csőrrel, a lekonyuló faroktollal. A másik pedig egy ragyogó jelenség, egyenes tartással, elegánsan, elégedetten. Nos, elárulom neked, hogyan is jön össze a kettő: mindkettő állapotot takar – érzelmit, fizikait, lelkit. S ha jól belegondolok, van még egy harmadik állapot is, amelyet kedves barátom után szabadon, „mikkamakka” állapotnak hívok.
Megmagyarázom. Az „ázott veréb” a „nem szeretem” állapot. Amikor semmi sem úgy megy, ahogyan szeretnéd, amikor azt érzed, hogy a világ összeesküdött ellened, amikor szinte szembe mégy életed minden történésével, mozzanatával, amikor semmi sem sikerül, amikor még a szomszéd is furcsán néz rád, az eladó is undok a boltban, a hivatalok packáznak veled, s amikor mindezek miatt padlón vagy. Gyötrődik a lelked, s legszívesebben kiszaladnál a világból, magad mögött hagynál mindent, de erőd sincs ahhoz, hogy tegyél valamit. Csendre vágysz, de zakatol a fejed, röpködnek a gondolataid, nem tudsz aludni… Nem sorolom, leírni sem jó. Érezni pláne, mert ilyenkor sík ideg vagy, s ez látszik a szemeden, az arcodon, a tartásodon, mert a magad baján túl a világét is cipeled. No, ilyenkor vagy „ázott veréb”!
A „királynő” ennek épp az ellentéte. A gondolatokkal kezdődik, a renddel a fejedben. Ha ott rend van, akkor kívül is rendben vagy. Egyenes derékkal, háttal, kedves mosollyal az arcodon éled a mindennapjaidat. Vidám vagy, mosolygós, és az Élet ugyanolyan kedvesen, mosolygósan bánik veled. Mondhatnám azt is, hogy tiéd a világ. Minden sikerül, amibe belefogsz, erős vagy, bátor és magabiztos. Jól érzed magad a bőrödben. Nincs akadály, a legyőzhetetlenek biztos tudatával várod mindig az újabb napot. Felemelő érzés, mások is látják, sugárzol, s a körötted lévők érzik ezt, örömmel veszik, mert egy rövid időre őket is kirángatod abból az állapotból, amiben épp vannak.
A „mikkamakka” állapot egy kedves mesefiguráról kapta a nevét. Lázár Ervin talán sosem gondolta volna, hogy a Négyszögletű Kerek Erdő hőseiből egyet egyfajta lélekállapot kifejezésére fogok használni. (Nem is én tettem, csak leírom.) Milyen is a „mikkamakka” állapot? Nekem kedves, mosolygós, a szemében huncut fény csillan, vidám, de nem duhaj, szelíd, kicsit elgondolkodó. Megáll a lábán, de szereti, ha törődnek vele, vágyik arra, hogy legyen vele valaki. Nem kér, de derűs mosollyal az arcán elfogad… A lelkében rend van, de van benne valami, amit mondana, is meg nem is, tenné is meg nem is. Erős, de néha inkább sírni lenne kedve. Hol magabiztos, hol bizonytalan kicsit, hol szelíd, hol dühös. Szóval olyan „mikkamakka”.
Persze, mindig a „királynő” állapotra vágyunk, az is lenne az igazi. Én, a magam részéről szeretek „mikkamakka” lenni. Az olyan emberi…