Bezárult egy ajtó...

2016.05.30 12:53

Az ajtók már csak ilyenek. Nyitni, zárni lehet őket, sőt, olykor csapkodni, bevágni, óvatosan, lábujjhegyen behajtani, vagy csak hagyni, hogy a huzat csapja be.

Bennünk is vannak ajtók. Nem is sejtjük hány, nagyon sok…

Hogyan használjuk ezeket az ajtókat? Olykor tudatosan, máskor tudat alatt. Amikor hozol egy döntést, hogy ezt vagy azt befejezed, akkor önként és dalolva csuktál be egy ajtót. Lehet, hogy csak óvatosan bezártad, s kétszer is elfordítottad a zárban a kulcsot, de az is lehet, hogy hirtelen felindulásból egyszerűen becsaptad. Bárhogyan is tetted, az az ajtó bezárult, nem tudod kinyitni. Talán jobb is…

Vannak ajtók, amelyeket nem akarunk bezárni, a hozzájuk tartozó gondolatokat, terveket, célokat nem akarjuk elengedni, feladni…

Csak ülsz az ajtó előtt. Nézed, s közben ezerfelé jár az agyad. Forgatod így, forgatod úgy, próbálod egyik irányba, próbálod a másikba. Érveket gyártasz, egymás mellé rakod őket, majd pro és kontra szétválogatod… Sehogy sem jó! Ilyenkor az ajtó lassú nyikorgással, majd halk kattanással zárul. Elengedted, nem lehet többé kinyitni. Néha valóban ezt kell tennünk. Elengedni, hagyni, hogy bezáruljon az az ajtó.

Szép fehér ajtó. Annyi reményed, kívánságod fűződik hozzá. Mind az ajtón túl van. Át kell menned, meg kell találnod, de valami visszahúz. Emberi gyarlóságok, szabályok, elvárások, ítéletek. A tied, a másé…

Látod a körülötted kialakuló világot. Hited van benne, bizodalmad…

Messzinek látszik még az, ami az ajtó mögött van. Lassan haladsz, az út szabályokkal, buktatókkal, tévutakkal teli. Te pedig mész előre, lassan ballagsz, bandukolsz, s már csak vánszorogsz… Az ajtó tárva nyitva, hívogatóan vár téged.

Elfogyott az erőd, a tévutak kiszívták az energiádat, a szabályok, az elvárások, a buktatók megingattak a hitedben… Az ajtó még mindig távol van, s már csak résnyire nyitva, a lábad talán még épp beférne, de nem érsz oda…

Ismét bezárult egy ajtó benned. Elveszítetted a legnagyobb erődet, ami a célig vihetett volna… A hitedet, s vele együtt a lendületet, az életerőt, a vágyódást…

Nagy nehezen eléred a csukott ajtót. Hiába vered, döngeted, hiába kiabálsz, hiába feszegeted, s tolvajkulcsot is hiába keresel. Ez az ajtó végleg bezáródott.

Mert a hited volt a kulcs, te pedig elveszítetted…