.jpg?ph=8b00ed66c6)
Elválasztható világ
Tudod, az ajtó az egyik kedvenc szimbólumom. Lehet nyitni, zárni – vagyis kitárulkozni és bezárkózni. Kimenni rajta keresztül, bejönni… Állhatsz előtte, állhatsz mögötte. De olyan, hogy az egyik oldalán az egyik világban vagy, a másik oldalán a másik világban vagy, s ennek megfelelően viselkedsz − olyan nincs. Kettős én, kettős élet, kétféle ember. Nos, ha így érzed magad, akkor vélhetően „bajság” van. Battyogj el szépen az orvoshoz és beszéld meg vele… Mert egyébként ilyen nem létezik, csak ha tényleg zűr van a fejedben. Nem lehetsz egyik oldalon te a világ legjobb embere, a másikon meg egy idióta, egoista őrült.
Arról persze már sokat hallottunk, hogy hogyan próbálják az emberek egymástól elkülöníteni a munkát és a magánéletet. Van ilyen, s van, akinek sikerül, és persze sokan vannak azok is, akiknek nem. Nem ilyen egyszerű a világ, és te magad sem vagy ilyen egyszerű… Ha mégis, akkor a kivétel kategóriába tartozol.
Képzeld csak el! Ha dolgozol, akkor te vagy a legjobb főnök, mindenki imád, de amint kilépsz a cég kapuján, előjön belőled a dúvad és csúnyám, nemtörődöm módon viselkedsz otthon a családdal. Vagy éppen fordítva éled az életed: a cégnél vagy undok, utálatos, kötekedő főnök, s otthon te vagy a legtökéletesebb férj, a legtökéletesebb „papucs”, a csoda anya, a csoda feleség. Mert a hölgyek sem kivételek. Egyik helyen segítőkész, bűbájos tündérlány, a másik helyen kíméletlen, törtető, rafinált boszorka.
Az igazság az, hogy egy embernek csupán egyetlen személyisége van – amely sokszor vált szerepet, de személyiséget nem. Hogy értsd: az anyaság, a feleség, a munkahelyi vezető, az apaság – mind-mind egy-egy szerep, s mindegyik szerepedet meghatározzák a személyiséged jegyei.
Szóval nem tudsz váltani. Nincs olyan, hogy az ajtó egyik oldalán, vagy az ajtó másik oldalán. Nincs olyan, hogy most felszállok a vonatra és a vacakabb énemet otthon hagyom. Nincs olyan, hogy ma tündérbogyó leszek, holnap meg földbe döngölök mindenkit. Aki vagy, ami vagy, azt mindig viszed magaddal.
A személyiségjegyeid határoznak meg. Viselkedhetsz másképpen, mutathatsz más arcot, de az alapokat nem, vagy csak nagyon nehezen tudod megváltoztatni. Ehhez hatalmas erő és elhatározás kell. No, meg jókora önismeret… Az meg még mindig csak keveseknek van. Bátorság kell hozzá, hogy szembenézz azzal, aki valójában vagy. A legtöbb ember meglehetősen gyáva, vagy azt hiszi, hogy már mindent tud saját magáról… Az ilyen embereket érik a legnagyobb meglepetések.
Azt gondolom, hogy soha nem lesz kedves ember az, akinek soha nem volt egy jó szava sem másokhoz. Soha nem lesz az elégedett a világgal, akinek eddig sem volt jó semmi. És soha nem lesz kibírhatatlan pára, aljas dög az, aki eddig sem volt az. Pillanatnyi kilengések, eltérések egy-egy váratlan élethelyzetből adódhatnak, de valahol mindig „kilóg a lóláb”… Jó értelemben is, rosszban is.
Nem létezik teljesen elválasztható világ. Ha létezne, sokan választanák, mert az egyik biztosan tökéletes lenne. Most eszembe jutnak a 60-as években készült amerikai filmek, amelyekben minden „tökéletes” volt: tökéletes család, tökéletes munka, tökéletes élet… Ezt sugallták. S milyen jó volt egy darabig hinni benne!
Aztán egyszer csak szembe jött az igazság: nincs tökéletes világ, s nincsenek tökéletes emberek. Mert senki sem az!
És ez így van jól, mert ez adja a világ színét-javát, ettől szép, ami szép és ettől csúnya, ami csúnya…