Érzelmi intelligencia - túl a tudományon

2014.11.18 08:06

 

Bár egyre többet és többet hallani erről a dologról, még mindig sokan azt gondolják, hogy ez valami lelki hókusz-pókusz, valami ezortérikus csodabogár, s hogy már megint kitaláltak valamit az „okosok”, amiről mindenki beszél, de konkrétan senki sem tudja, micsoda. Az agyad és az érzelmeid közötti kapcsolat megléte vagy hiánya - ez nem egy tudmányos megfogalmazás, ne is várj tőlem ilyet, de valami hasonló. Az értelmes arányt kellene megtalálni a kettő között, de nem szoktuk... Az EGO és az ÉRZÉSEK között...

Az érzelmi intelligencia nem szól másról, csupán a saját érzelmeidről, arról, mennyire zárod be magadba őket, arról, mennyire engeded szabadjára azokat, mennyire hagyod, hogy kifejeződjenek. Olvasgatom a Facebookon időnként megjelenő idézeteteket, cikkeket. Némelyik vicces, érdekes, szívszorító, másik pedig igencsak komoly és elgondolkoztató. A problémát azonban az jelenti, hogy elolvassuk, egyetértően bólogatunk, netán még meg is nyomjuk a „tetszik” gombot, esetleg a „megosztást” is, aztán megyünk tovább. Pedig olykor nem ártana valóban elgondolkodni egy-egy idézet, mondat, cikk tartalmán, mert éppen azokat a dolgokat mondja ki, amelyekkel egyetértünk ugyan, de még soha nem hagyta el a szánkat az a mondat vagy gondolat. Persze, mondhatod azt, hogy nem tudod ilyen szépen megfogalmazni… Te is tudod, hogy ez nem igaz! Mindent ki tudsz mondani, meg tudsz fogalmazni, ha akarod… Ember vagy, s emberek megkapták a beszéd képességét, a kimondott szavakét, s még ezer másféle módon is ki tudjuk fejezni érzelmeiket... Csak persze nem beszélnek. Sem rosszról, sem jóról. Beszélni kell, kibeszélni, kimondani, szembesülni vele… A jóval, a rosszal egyaránt. Ne maradjon benned semmi. A rossz érzések, a ki nem mondott megbántások, a harag egyfajta méreg a szervezetednek, amely lerakódik benned, s ha nem „ebrudalod” onnan ki valahogyan, akkor a lelked fájdalmán, a depresszív érzéseken túl, előbb-utóbb fizikai tüneteid is lesznek. Majd itt fáj, ott fáj, s nem tudod, hogy mitől van mindez. Sokszor szóba került már, hogy a betegségeknek elsősorban lelki okai vannak, azok betegítik meg a testet… Megbocsátás, elengedés, a dolgok kimondása lenne az egyik út. De valahogy ezt még mindig nem vállaljuk be. Emberek, beszélgessünk!

Amikor az érzelmi intelligencia szóba kerül, sokszor csak a kellemes érzésekre gondolunk. Természetesen az is része a dolognak, s azt gondolom, hogy arról sem beszélünk sokat. Sőt szinte semmit. Várjuk, hogy a másik megértse, „fogja a jeleket”. Természetesen ennek is helye van az érzelmek kifejezésében… Mit tudsz meg egy ölelésből, mit jelent számodra egy aprócska érintés, egy finom csók? Ha még ki is mondjuk az érzéseinket, azzal tovább fokozzuk a másikban keltett öröm, boldogság, együttérzés… és más, hasonló, kellemes érzéseket. Ezek táplálják a boldogságot és segítik kiűzni a felgyülemlett, ki nem mondott, meg nem élt haragot, bánatot, stresszt és idegeskedést…

Akkor miért is nem tesszük nap, mint nap?