Gondolatfolyam...

2014.06.26 13:08

Néha egy darab gondolatod sincs, máskor meg olyan a zsongás a fejedben, hogy azt sem tudod, melyikre is figyelj. Tudtad, hogy naponta mintegy 60 ezer gondolat cikázik át az agyadon? Kétségtelen, hogy nem mindegyikből lesz találmány, felfedezés, új projekt, vagy megoldás a téged éppen frusztráló kérdésekre. Sőt, nagyon kevésből lesz ilyesmi. Ahhoz csend kell, nyugalom kell, s nem csak körülötted, hanem a fejedben is. A legnagyobb kérdés mindig az, hogyan teremtsünk rendet, nyugalmat a fejünkben.

Annyira sokan keresték már erre a választ. Én sem tudom a tutit, pedig ezer könyvet olvastam… Persze, mindig akad egy-két gondolatom erről is. Képtelenség követni mind a 60 ezret, s egyenként felügyelni rájuk! Egyebet sem tennél egész álló nap, csak a gondolataidat szortíroznád, rendszereznéd, néhányat megtartanál, a többit kidobnád… A pláne benne az, hogy sohasem érnél a végére, mert ezek a fránya, illékony és lobbanékony „jószágok” a másodperc töredéke alatt el tudják lepni az agyadat, szívedet-lelkedet, s el is tudnak tűnni. Tenni mégis csak kell valamit ellenük, mert hoznak ugyan vidámságot, örömet, boldogságot, végtelen szeretetet, világra szóló kreativitást, de hoznak döbbenetet, félelmet, fájdalmat, kínt és szenvedést, léleknyomorítást és fizikai fájdalmat is, ha nem vagy eléggé résen. És mi, emberek, még mindig csak azokra fordítunk elég figyelmet, amelyek ez utóbbi érzéseket okozzák. Mert ezek a dominánsak. Sokkal többet időzünk egy rossz gondolatnál – ahogyan korábban írtam: fekete és szürke gondolatnál −, mint a szebbeknél, jobbaknál – pirosaknál, sárgáknál, zöldeknél, kékeknél.

Ezek a gyorsan cikkázó, tünékeny valamik okoznak nekünk nagyon sok bosszúságot, ugyanis az történik velünk, ami a fejünkben van. Tudom, azt mondod, botorság! Én azonban kitartok az álláspontom mellett. Megszokhattad. Alapigazság, hogy minél többet foglalkozol a fejedben egy gondolattal, az annál inkább megjelenik a fizikai valóságban is. A gondolatok teremtő erővel bírnak. Ha azon keseregsz, hogy nincs pénzed; ezt sem, azt sem tudod megvenni, akkor ezzel szinte állandósítod ezt a helyezet, és nem is várhatsz mást később sem, csak azt, hogy ezt sem, azt sem tudod megvenni. Azért hoztam ezt a példát, mert manapság ez foglalkoztatja leginkább az embereket. A pénz az, amiből sosincs elég… Talán azért is, mert felmerül benned, hogy szegénynek születtél, annak is kell maradnod vagy, mert csak szimplán nem érdemled meg.

Nem érdemled meg – ez eszedbe sem jutott eddig? Pedig valahol a tudatalatti legmélyén biztosan ott van ez a gondolat, belesüpped a lélek posványába, nehogy elő bírd ásni. S közben magad sem tudod, miért, de nem azt kapod, amit szeretnél. Ez is a korlátozó hiedelmek egyike. Volt a LEHETETLEN, volt a KÉPTELEN VAGYOK RÁ,  és most meg itt van ez a NEM ÉRDEMLEM MEG dolog. Szóval, csak ülj le szépen, csendben egy sarokba, és próbálj meg saját magaddal szóba elegyedni. Már korábban is mondtam… Van odabent valaki, aki sokkal jobban tudja, mit akarsz, miért nem kapod meg azt, amit szeretnél, csak sosem figyelsz rá. Pedig beszél hozzád. Megérzésekkel, villanásnyi gondolatokkal közölné veled a tutit, de te nem hagyod, mert az „észérveknek” nevezett EGO elveszi a figyelmedet. Erősebb, mint az a tudatalatti jelzés, elnyom mindent, és persze tévutakra is vihet. Visz is, az esetek többségében… S akkor azt mondod, hogy neked semmi sem sikerült, mert szerencsétlen vagy, mert ez vagy az vagy, de semmi jó…

Nem érdemlem meg! Szedd szépen sorba, hogy mit is nem érdemelsz meg, és miért is nem. Először úgysem jut eszedbe semmi, aztán szépen lassan megtelik a fejed az „ezt sem érdemlem meg, azt sem érdemlem meg” gondolatokkal. Vedd a fáradságot és gondold végig, melyiket miért is nem, és valójában miért is becsülöd le ennyire magad! Jaaa, kérem szépen! Már megint a témánál vagyunk: önbecsülés. Ez a kulcsa mindennek.

Van egy javaslatom: állj be a tükörbe, és állj szóba magaddal. Mondd el magadnak, mi bajod magaddal… És hagyd, hogy patakokban folyjon a könnyed… Életedben először nyugodtan, megbékélve magaddal lépsz majd el a tükör elől.