Hiszem

2015.07.30 08:49

Harapni lehet a csendet körülöttem. Már az eső sem kopog az ablakon. Nem hallani a madarakat, nincs autózúgás, nincs szirénahang. Olyan távoli a város zaja. Fák, virágok vesznek körül, az eső illata lengi be a szobát. Csaknem fázom, pedig július van – még két napig. A hőség kitombolta magát? Talán.

Míg így üldögélek, kávét szorongatva a kezemben, egyre csak az a félmondat jár a fejemben, hogy „hiszek egy jobb világban!” A kávém kihűlt, az eső is eleredt ismét, egy repülő hangja törte meg csendet, lassan húzott el a ház felett. A madarak is felébredtek, egy szarka csörög kérlelhetetlenül az ablak alatt. A szomszéd kutyája vakkant néhányat, kapu csikordul, motor berreg… De a gondolat maradt: „hiszem, hogy van!”

Már megint a „hit”! Milyen sokat emlegetjük, milyen sokszor biztatjuk magunkat, hogy hinni kell, mert a hit erőt ad, bizonyosságot, s ha valamiben igazán hiszel, akkor az megtörténik veled. Így is van, de bennünk, emberekben, még mindig ott a kétkedés, amely felülír minden hitet. Persze, könnyű is, hiszen nem tudunk eléggé hinni, nem merünk, nincs hozzá elég bátorságunk, képzelőerőnk, beleérző képességünk.

Néha eszembe jutnak a zarándokok, a betegek, akik azért mennek el egy kegyhelyhez, egy csodatévő forráshoz, hogy meggyógyuljanak. És olykor csodák történnek! Pedig valójában nem! Nem a kegyhelytől, nem a forrás vizétől gyógyulnak meg az emberek, hanem a hittől, ami bennük van az iránt a személy, tárgy, eszköz iránt. Nekik van hitük! Mindegy miben hiszel, ha elég erős a hited. – Azt gondolom, ez az a mondat, amely mindent meghatároz.

Hogy én miben hiszek? Olykor nem tudom megfogalmazni. Olykor magamban, máskor a felsőbb rendűekben, megint máskor a csodában, a Sorsban, a Szentírásban, az előre elrendeltetésben, a rózsaszín világban… Egyetlen dologban nem hiszek: a véletlenekben. Nem én vagyok az egyetlen, aki így gondolkodik. Te miben hiszel? Kiben hiszel? És elég a hited? Mire elég?

Hogyan lehet megtanulni?

Nem tudom! Csak azt tudom, hogy jó, ha van.

Talán gyakorolni kell, beleélni magunkat abba a helyzetbe, amit szeretnénk. Ez nem könnyű feladat, pláne ha ezer gond gyötör, de mégis próbálkozni kell, elképzelni, érzéseket csiholni, s aztán azt az érzést keresni…

Hiszem, hogy képesek vagyunk rá!