Jó szó, szép szó

2017.06.26 19:34

Észrevetted már, hogy az emberek nem köszönnek meg semmit? Minden, amit kapnak az természetes, mert megérdemlik… Na, persze, a reklám! Azért ettől nekem kinyílik a nem létező bicska a nem létező zsebemben! Fikarcnyi hála, fikarcnyi elismerés, egy aprócska köszönöm, nem hagyja el a szájukat. Pedig néha ennyi is elég lenne a boldogsághoz. Nem csupán annak jó, akik kapja, hanem annak is, aki kimondja ezeket a szavakat. Tudod te, hogy mekkora ereje van a kimondott hálának?

Köszönöm. Hálás vagyok érte. Hálásan köszönöm.

Szép szavak ezek, hiszen olyan érzelmeket gerjesztenek az emberben, amitől jobb lesz a kedve, s ha akarja, ha nem, a szíve megtelik melegséggel, még a legszigorúbb ember arcán is átsuhan egy jóleső mosoly. Ha pedig jobb a kedve, akkor mosolyog, akkor elkerülik a csúnya gondolatok, ha pedig a csúnya azok nem nyomorítják a fejét, lelkét, akkor sokkal vidámabban éli az életét, akkor képes másra is gondolni, figyelni nem csak mindennapi szigorra, pozícióra, a mindennapi nyomorúságra, feladatokra, kínzó élményekre…

Sokszor felteszem a kérdést: miért halt ki a jó szó? Miért nem lehet dicséretet mondani, elismerni valakinek a munkáját, a segítségét, a támogatását? Miért nem lehet megköszönni csupán azt, hogy ott van veled, része az életednek, s te az övének. Miért nem lehet hálát mondani csak azért, hogy ismerheted?  És még ezer meg ezer kérdést tehetnék fel… S lehet, csupán egy jó szót várok.

Kihalt a jó szó, a szép szó. Ilyen világot élünk. A hétköznapi élet szinte elismerések nélkül telik el, s valljuk be: maradandó nyomot hagy bennünk, egy folytonos hiányérzetet, amiről nem tudjuk mikor, hogyan és miért alakult ki. Egészen addig nem tudjuk, amíg nem szembesülünk vele. A szembesülés legtöbbször nagyon fájdalmas, s felerősíti a lelki szürkeséget, a feleslegesség érzését, erősíti mások felsőbbrendűségét, kívülállóságát, elkülönülését, az egyedül maradást.  Ilyen ez az világ!

Elvárások vannak, jó szó, nincs. Kihalt, kiveszett?  Nem hiszem, csak az emberek nem tartják fontosnak, minek is, hiszen alig beszélnek egymással. Közönyösek, néha már-már érzéketlenek.

Jó szavak helyett legfeljebb kapsz egy like-ot, egy smile-t vagy egy szívecskét… Legyen az elég!

Hát nem elég! Kellenek azok a hangosan kimondott jó szavak, kellenek a hozzá kapcsolódó érzések, a melegség a gyomrod tájékán, a mosoly a szád szegletében, a vidám nevetés: Kell, hogy megéljük a dicséret, az elismerés élményét, mert csak így adhatunk másoknak is belőle.

Újra és újra…