Kell ott, fenn egy ország...

2015.10.30 20:40

Valahol ott, a messzeségben biztosan van valami, amit nem láthatunk, amelynek nem lehetünk részesei... Egy ideig. Nem találjuk, nem leljük, pedig sokáig keressük. Aztán egyszer csak feltűnik. 

 

Nem ezt akartam! Nem most! Később! Nem az enyém ez a világ! Kiáltások, hangok, amelyeket már senki sem hall meg, mert nem jutnak el sehová, elvesznek az éterben, a távoli jövőben, a közeli múltban. Az én kiáltása, hogy maradnék még, ám valami, valaki nem hagy maradni. Menni kell! Ez nem az az ország, ahol, és amit választhatsz. A döntés máshonnan jön, és neked, menned kell.

Az ország, ahol Te, Te vagy, ahol Én, Én vagyok, ahol az lehetek, aki akarok lenni, akinek teremtettek, akivé akarok válni… Én vagyok a mindenség maga és mégsem vagyok semmi.

A megfoghatatlan, az átláthatatlan világ.  Hol van ez a világ? Néha vágyunk rá, tudni akarjuk milyen, merre van, és miért is nem lehet a miénk? Miért is nem juthatunk oda? És miért mennek el a szeretteink éppen akkor, amikor a legnagyobb szükségünk van rájuk? Milliónyi kérdés, amelyekre soha nem kapunk választ, mert a miértekre soha nincs válasz.

Kell ott fenn egy ország… Ahol megpihenünk, ahol mindenre választ kapunk, ahol a világ más dimenziói tárulnak elénk, ahol az Én elveszíti a jelentőségét, ahol csak a Mi létezik… Vagyis, ahol a „semmi” a legnagyobb erő, amely a „valamivé” lényegül…

Kell, ott, fenn egy ország, amiben hihetünk, amiből tudjuk, hogy jó nekünk, amiről azt képzelhetjük, hogy a világ lejobb helye. Szóval kell, ott fenn egy ország, ahol a múlt, a jelen és a jövő összeér, ahol az lehetsz, akivé lenni szeretnél, s azzal lehetsz, akivel lenni szeretnél…

Túl az időtlenség homályán veled van mindenki, akit szerettél… Csak egy pillanat az egész, s elhiszed, hogy van ott, fenn egy ország, ahol minden lehetséges…