Képek

2014.07.15 14:35

Egy kis ház az erdő szélén. Aprócska, kedves, szép, tiszta ablakokkal, amelyek tárva-nyitva állnak. Bent lebben a függöny a tavaszi szélben. A ház előtt kis kertecske, sok-sok virággal: fehérek, pirosak, rózsaszínek, kékek, lilás árnyalatúak, tarka kavalkáddá szelídülnek, ahogyan távolodsz a háztól. Kis tisztáson mégy keresztül az erdő felé. Nem is igazi erdő, inkább liget. Látod a fák mögött magasodó hegyeket. Azt hiszed, közel vannak, pedig dehogy. Csalóka délibáb csak. Hogy érzed magad? A képhez egy érzés is kapcsolódik, talán több is: ennyi szépség láttán az öröm az, amit érzel, a látvány megigéz, az idilli hangulat magával ragad. Nem is tudod meghatározni, hogy most boldog vagy-e, esetleg vidám, vagy csupán jóleső érzések suhannak át rajtad. Elégedett vagy a világgal, valami kellemes eufória ölel körül… Mert ebből a képből ez árad feléd.

Az ablak előtt állsz, csak bámulsz kifelé. Az eső kopog az ablakon, kint szakad, villámlik és mennydörög. Leszakadt az ég. A felhők hol világosszürkék, hol egészen sötétek, a kékség teljesen eltűnt. Mindig újabbak jönnek, újabb esőt és félelmetesen cikkázó villámokat hoznak. A lakás bent sötétbe burkolózik, alattomos félhomály ez, kísérteties. Csak nézed az esőt, a szürkeséget, a tomboló szelet, és elszáll a jókedved, rád telepszik a komorság, nyugtalan gondolatok lepik el a fejed… Ebből a képből ez árad feléd.

Olyan sok képet villanthatnék még fel. Szebbeket, jobbakat, vidámabbakat, élettel telieket, múlandóságot hozókat. Az Élet nem más, mint képek sorozata. Képek, amelyeket mi láttatunk saját magunkkal. Képek, amelyek a saját világfelfogásunk, szemléletünk alapján bennünk keletkeznek, a mi értelmezésünk, a mi lelkiállapotunk alapján válnak a mi valóságunkká. Minden kép csak a miénk. Mások nem úgy látják, másokban más érzéseket ébreszt ugyanaz a kép. Sajátos és egyedi. Ezért van az, hogy ugyanazt a helyzetet másféleképpen látjuk, másképpen értelmezzük. Az egyediségünk miatt.

A képek… A te életedben a te képeidet te magad alkottad. Te magad fested, színezed, s ha úgy tetszik, bármikor átfestheted, új színekkel gazdagíthatod… De az is csak rajtad múlik, hol, mikor, meddig akarod szürkének, barnának, feketének, áthatolhatatlanul posványosnak látni.

Te milyennek látod a saját képeidet?