Kívánom, hogy...

2016.07.08 11:05

Nem tudom, mi ez, csak belülről feszít. Érzem, de nem tudom megfogalmazni, nem találom rá a megfelelő szavakat. Belső feszültség, de képtelen vagyok megfejteni, mi okozza… Talán az, hogy túl sok dolgot szeretnék mondani egyszerre. Kavarognak a gondolatok, száguldoznak a fejemben, mint egy hatsávos autópályán, s mindegyik maradni akar. Jó néhányat pedig az „agyi autópályák” kihajtóira kell terelnem.

Próbálkozom.

Ma reggel azt olvastam, hogy teremtő nap van, 10 ezerszeres, s mindegy, hogy pozitív vagy negatív gondolatok kergetik egymást a fejünkben, amire a legtöbbet gondolunk, az ezzel a hatalmas erővel jelenik meg majd az életünkben. Jól gondold meg hát, minek engedsz ma teret és időt, mit engedsz be a fejedbe. Ha nem nagyon figyelted a gondolataidat eddig, akkor most légy résen. Már csak azért is, mert azt a napi mintegy 60 ezer gondolatot elég nehéz kordában tartani.

Én hiszek a gondolatok teremtő erejében, ezért ma megteszek mindent azért, hogy a szép és jó dolgok jussanak eszembe, s nem csupán magammal kapcsolatban, hanem a köröttem lévőkkel kapcsolatban is. Figyelek…

Ó, már megint az optimizmusom! Mire is mennék nélküle?! Tudom már, mi szeretne belőlem kitörni: a szeretet, a jókívánságok listája, a megértés, a tisztelet, az empátia, és végtelen hála mindazért, ami körülvesz.

Szóval kívánok ma mindenkinek mosolygós napot, vidám érzéseket, apróbb és nagyobb sikereket, szeretettel teli, kedves beszélgetéseket, sok-sok kreatív percet, hangulatos péntek délutánt, kellemes estét egy jól sikerült nap után.

Kívánom, hogy a fejekben csak optimista, pozitív gondolatok kavarogjanak.

Kívánom, hogy legyen igazán boldog, aki szerelmes, nyugodt, aki békére vágyik, sikeres, aki épp a sikert kergeti, bátor és merész, aki hétpróbás kalandokra adta a fejét.

Kívánom, hogy ma az légy, aki, és ami szeretnél lenni… Élj ma békében magaddal és a világgal is.