.jpg?ph=8b00ed66c6)
Kopog az eső
Hallom az ablaküvegen, hol erősebben, hol lágyabban kopog az eső. Bóbiskolok csak, az álom elkerül, talán nem kell még aludnom, talán épp ez az az idő, amikor nem kell másra figyelnem, csak az eső szüntelen kopogására.
Van, akit idegesít, engem nem. A monotonsága éppen hogy kikapcsol, s hagyja, hogy a gondolatok féktelenül száguldjanak a fejemben. Az első mindenképpen az esővel kapcsolatos. Ősz van, esik, ez természetes, mint az is, hogy ez az eső nem egy nyári zápor, amire csak azt mondom, hogy víz, és majd megszárad. Ha ilyenkor esik, az csontig hatol, szinte az egész tested átjárja a hideg nyirkosság. Sokan ezért gyűlölik az őszt, bevallom, ezt a részét én sem szeretem. Máskülönben gyönyörű. A másik gondolatom, hogy ezt a csontig hatoló nyirkosságot mennyien veszik magukra. Ha egy kicsit odafigyelsz a környezetedre, akkor meghallod hányan is panaszkodnak az eső, a hideg és a szél miatt. Aztán rájössz arra is, hogy ez csak álca, terelés. Milyen jó is az, mikor az időjárásból bűnbakot csinálunk, felelőssé tesszük a rossz kedvünkért és minden rosszért, ami ér bennünket. Kétségtelen, az erre érzékenyek kicsit vacakabbul reagálják le, a többiek pedig kiválóan gyártanak kifogást belőle.
Csak megjegyzem: ez a természet, az időjárás, s csak akkor van rád hatással, ha hagyod. Miért is ne lehetne vidáman mosolyogni egy esős napon is? Tudom, olyan szürke minden, olyan lehangoló… Tudod, mit szoktam tenni ilyenkor? Vidám dolgokat keresek, vidám dolgokról beszélek, s csak azért is vidáman mosolygok mindenkire. Nem nehéz! Egyszer próbáld ki!
Aztán jönnek még egyéb gondolatok is. Néha saját magamat szedem szét és próbálom újra összerakni. Mit, hogyan és miért tettem? A mit és hogyan még csak megy is, a miértekkel bajom van. Igazán nem tudom megmondani. Miért? Mert csak, mert úgy döntöttem. S hogy aztán az mennyire jó nekem, az ahhoz a bizonyos dologhoz kapcsolódó érzéseimből derül ki. Vajon te tudod, mit miért csinálsz? Ez még hagyján is, de végiggondoltad már egy-egy dologhoz, milyen érzések kapcsolódnak? Figyeltél rájuk? … Megtehetnéd, mert nagyon sok mindent elmondanak. Például, ha valamivel kapcsolatban döntést hoztál, és nincsenek jó érzéseid vele kapcsolatban, akkor nem jól döntöttél. Ha viszont jó érzéseid vannak, akkor szárnyalj! Nehogy már egy kis rossz idő, egy kis kopogó eső elvegye a kedved tőle.
Kopog az eső az ablakon. Egyre erősebben. Nagyon esik. Mintha el akarna pusztítani valamit. Félelmetes energia lakozik benne. Aztán hirtelen lecsendesül, épp csak hallatszik… Lágyan esik… Félve csapódik az üvegnek, nem akar már ártani senkinek, csak esik… Ez a dolga. Életerő a természetnek, életerő az embernek. Néha sok, néha nagyon kevés. Ahhoz éppen elég, hogy egy kicsit csendben maradva, hallgatva az eső koppanásait, magvas, érdekes vagy éppen meghökkentő gondolatok érlelődjenek a fejedben.
Kopog az eső, lágyan huppan az üvegre, loccsan egy aprócskát, majd halkan legurul az ablakon… Kopog, kopog, kopog, s álomba ringat, ahol egy másik világ elevenedik meg a fejedben, s már eszedben sincs a nyirkos eső.
Kopog az eső az ablakon…