Körforgalom

2014.07.05 07:59

Az út, ha úgy vesszük egy nagyon kifejező metafora, sok mindenre rá lehet vetíteni. Van aszfaltos, van földút, van autópálya, van dűlő út, van erdei út, van „vas út” és persze még nagyon sokféle, például légi, vízi stb. … És van életút. Ez a legfurább az egész között, mert nem tudod meghatározni, hogy milyen is valójában. Ha egy ember életútját akarjuk végigvenni, akkor elég nehéz lesz. Abban ugyanis vannak −  ha már itt tartunk, − aszfaltozott utak, földutak, macskakövesek – jó döcögősek −, kátyúsak és göröngyösek, akadnak benne egyenes szakaszok és akadnak benne nagyon girbe-gurbák. És a hosszát sem tudjuk meghatározni: lehet hosszabb, rövidebb, átlagos, megtört vagy szépen ívelő… Eszedbe jutott valaha is, hogy ilyen szempontok alapján vizsgáld az életed? Megnézted, hol vannak az egyes szakaszok? Észrevetted a töréseket, változásokat? Láttad, hol egyenes és hol van kitérőkkel teli szakasz?

Nos, ha egyszer rászánod az idődet, érdekes dolgokkal találod szembe magad. Akárhány éves vagy, akármeddig emlékszel vissza, egy már megtett út kirajzolódik mögötted. Ebből a megtett útból pedig azt is megtudhatod, milyen utat terveztél magadnak a jövőre nézve. Nem árt azért, ha figyelsz közben magadra. Egy lecsendesített elme elég sok dolgot megmutat neked, ha hagyod. Ezt már sokszor leírtam…

Szóval nézed az utadat. Visszagondolsz, mit tettél és mit nem, mikor, merre indultál. Mindig egy döntés alapján indultál el valami mentén. Akkor, ott, azt a döntést láttad a legjobbnak, legcélravezetőbbnek. Az út mégis kátyúkkal volt teli, bukdácsoltál, elestél, felálltál, mentél tovább. Aztán másik irányt véltél jobbnak, másik utat választottál. Az a fránya út azonban visszavitt oda, ahonnan elindultál. Az élet „körforgalma” – nem körforgás, az mást jelent. Ez a körforgalom azt jelenti, hogy mindig ugyanoda mentél vissza, és nem találtad meg a kijáratot. Vagyis ismétlődnek veled a dolgok, ismétlődnek, mert újrateremtetted őket. Ha más utat akarsz választani, ahhoz a gondolkodásmódodat és a gondolatsémáidat is meg kell változtatni. Másrészt nincs kiút a „körforgalomból”. (Talán ezért van az is, hogy sokan még mindig nem tudják, milyen szabályok vonatkoznak a körforgalomban való közlekedésre. J)

A hiba a gondolkodásodban és a hitrendszeredben keresendő. Tudom, tudom, már megint! De ha igaz, mit mondhatnék mást! Hogyan lehet megváltoztatni? Hát úgy, hogy mindig arra gondolsz, amire képes vagy, amit meg tudsz tenni, s nem arra, hogy nem tudod megtenni, mert nem vagy képes rá. Tudod, a félig üres, vagy félig tele pohár esete… Nem mindegy, hogy azt szajkózod magadnak, hogy úgysem találom meg a kivezető utat, vagy azt mondod, hogy a lehető legkönnyebben megtalálom a kijáratot. Az elméd azt a gondolatot fogadja el, amelyiket többször emlegeted.

Egyébként meg, ahol bementél, ki is tudnál jönni, csak ennek meg az a hátulütője, hogy visszafelé indulnál el, s mint tudjuk, az az út nem vezet sehová… Legfeljebb csak oda, hogy megint kezdődik az egész elölről… Mert, ha a múltban élsz újra, a múltadat teremted újra… És már megint ott vagyunk, ahol nem akarunk lenni… Az a bizonyos „körforgalom”…