Láncok

2014.10.26 07:17

Sokféle lánc létezik az ember életében. Kezdődik mindjárt a nyaklánccal, amellyel már pöttöm lányka korunkban levesznek a lábunkról. Szépen csillogó, arany festékkel befújt kis műanyag, vagy alumínium láncocska, szikrázó kövecskével a közepén, és mi ettől királylánynak éreztük magunkat. Aztán jöttek hozzá a gyöngyök. Néha magunk fűztük, olykor őrületbe kergetve a szülőket, akik lépten-nyomon az általunk széthagyott, miattunk elgurult kis apróságokra léptek – néhány keresetlen szóval illetve a rendetlen kölküket. Tetszelegtünk, díszelegtünk, imádtuk, imádjuk a láncokat ma is. Aztán ahogyan cseperedtünk, növekedtünk, nőiesedtünk, a láncoknak úgy lett egyre több, egyre nagyobb értelme. S már nem csupán a nyakunkba aggatott ékességeket neveztük láncoknak, hanem mást is.

Még nagyobbra nőve, fiatal lánnyá érve értékesebb, fontosabb láncokat kaptunk. Viseltük, viseljük, hordjuk annak jeléül, hogy azt éreztük, érezzük, szeretnek bennünket, s ezek a láncok a tiszteletet, kedvességet, figyelmességet, szeretetet, s talán az örök szerelmet hordozzák. Néha persze éppen mást tettünk a nyakunkba, mert hát a divat az divat, s milyen snassz olykor egy vékonyka, vagy pedig éppen egy vastag aranylánc a nyakunkban. Jöttek a szebbnél szebb bizsuk. Én például imádom őket – a mások nyakában −, s tisztelem azokat, akik viselni tudják… És persze gyönyörűek!

Az aranylánc a fiókba került, de tudjuk, hogy ott van, s kaptunk helyette másokat, az éppen divatosakat, de mégis csak láncokat. Félre ne értsd, szeretem a láncokat, csak olykor ezek a láncok is egészen más értelmet nyernek… A láncok mindig összekötnek valamit, lezárnak valamit…

Láncon tartjuk a harapós kutyákat, láncra verve viszik a rabokat, láncokkal zárják le a már nem használt területeket… Ugyan eszedbe sem jut, de neked is vannak ilyesfajta láncaid! De gondolkoztál már azon, hogy milyenek? S az vajon eszedbe jutott-e valaha, hogy melyik az, amelyik nem hagy élni, amelyik nem hagy tovább menni… A láncok át meg átszövik az életedet, sőt, ha jól meggondolod, keresztül-kasul tekerednek a testedre, lelkedre, érzéseidre, érzékeidre.

Tudom, néha egyet-egyet megtalálsz, de azt, hogy honnan indul, mikor és hogyan tekeredett rád, már nem emlékszel, csak tudod, hogy ott van, s bár jó lenne szabadulni tőle, eltépni egy láncszemet, ami leoldja a többit, ám nem tudod megtenni, mert sejtelmed sincs, melyiket is kellene elvágni.  Láncok a múltad történései, láncok a magaddal hozott elvárások, láncok a magaddal hozott vagy általad teremtett hiteid, s lánc minden, amit Te annak gondolsz. A nyakláncodat leveheted, van rajta kapocs, ám ezeken a láncokon nincs, ezeket a gondolatok irányítják, tekerik, csavarják…

Ha szabadulni akarsz tőlük, akkor a gondolataidban kell megkeresni a láncok nyitját…