Lassuló idő...

2014.12.24 08:27

Mintha valami delej borítaná be lassan az embereket. Bár itt-ott még látok kapkodást, rohangászást, tülekedést, de talán már nem úgy és nem annyit, mint a korábbi napokban. A karácsonyi készülődés heve mindenkit magával ragad: szebbet, jobbat, drágábbat… Nem tudom. Szerintem nem így kellene, de ez csak az én véleményem.

Esik a hó, a tél beborítja a kis falut, a téren álló hatalmas fát, a fa előtt álló emberpárt. S ha még meg is rázod kicsit, akkor olyan, mintha a hópihék hol kavarogva, hol vidáman hullanának a tájra. Üveggömb. Gyermekkorom egyik legszebb, legkedvesebb játéka. S milyen jó lenne egy ilyen üveggömbön át szemlélni a világot! Sajátos világ lenne, és az enyém! Vagy a tiéd, ha éppen nálad van ez a kis varázslatos üveggömb.

Hó nincs. Az időjósok szerint még lehet, de plusz 10 fokban igen kevés rá az esély. Ha már fehér karácsonyunk nem lehet, legalább legyen nyugodt. Lassulunk, kilépünk a mindennapok stresszes világából. Van, aki egész évben rohant, s bizony az első szabad napokon nem tud magával mit kezdeni, mert hiányzik a pörgés, még talán a napi stressz is. Aztán már nem csörög az óra reggel 6-kor. Kávé az ágyban? Ezer éve nem volt részed benne. Egy kis süteménnyel, reggeli beszélgetéssel, máris jól indul a nap. Közös ebéd? Nem is emlékszel rá, talán néha egy-egy vasárnapon… Séta a parkban, süteménykészítés, része sem voltál, nem láttad, olykor csak az illata sem jutott el a tudatodig. Találkozás a barátokkal… Nagy csodálkozások, pedig szinte minden nap találkoztatok…

Nem csöng a telefon, legfeljebb csak a barátok hangja szólal meg benne időnként. De jó, hogy te is ráérsz! Mehetünk korcsolyázni, ihatunk forralt bort a karácsonyi forgatagban, vagy beszélgethetünk egy nagyot otthon a kandalló előtt üldögélve, vörös bort iszogatva, felemlegetve a régebbi karácsonyokat. Talán mindenre jut egy kis idő: családra, barátokra, kedves ismerősökre, s még akár az ismeretlenekre is, akikkel ebben az időszakban összehoz az ünnep.

Én sem rohanok már sehová. Várom az ünnepet. Az üveggolyó a kezemben van, forgatom, nézegetem, s közben azt képzelem, hogy mesebeli világban járok… Mesebeli világban, ahol csak az ünnep számít, ahol van idő mindenre és mindenkire, ahol a mindennapok embertelen világában a még létező ember lenyugszik kicsit, hogy erőt gyűjthessen, hogy feltöltődhessen, hogy néhány nap múlva újra belevesse magát az „élet sűrűjébe.”

De addig is ott az üveggömb és a lassuló idő.

Boldog karácsonyt!