Lehetetlen

2014.06.12 08:04

Néha az embernek furcsa gondolatai támadnak. Eszébe jut valami, aztán tovább szövögeti, ruhát ad rá, majd leveti, mást aggat rá. Ebből aztán még furcsább dolgok jönnek ki. Lásd ezt itt!

Olyan nincs, hogy lehetetlenség, csak tehetetlenség van – szoktuk mondani. Aztán mégis, ha valami nem sikerül, nem tudjuk elintézni, megoldani, akkor azt mondjuk rá, hogy lehetetlen, és tovább is lépünk. Bennem mindig ott van a „kisördög”, hogy miért is lehetetlen? Biztosan van megoldás, csak nem keressük, nem kutatjuk, mert abban a hitben élünk, hogy nem lehet. No, ezek azok a bizonyos korlátozó hiedelmek. Olyan szépeket tudunk gyártani magunknak, és persze jó sokat. Vannak nagyon erősek, amelyek aztán vaskapuként zárnak el előlünk mindent, s vannak gyengécskék, amelyeket egy kisebb erejű fuvallat is meg tud dönteni. Ám, mivel emberek vagyunk, azt a gyengécskét is erősnek tartjuk. Ja, persze, néha sokkal kényelmesebb azt mondani, hogy lehetetlen, mint próbálkozni a dolgokkal.

Én határozottan állítom, hogy lehetetlen nincs. Vagy nem akarod eléggé, vagy nem akarsz érte tenni, vagy csak felületesen érdekel a dolog, vagy csak szimplán lusta vagy és jó minden úgy, ahogyan van. Ha ez utóbbi, akkor ne nyavalyogj! Te akartad, te döntöttél így. Pont.

De ha mást akarsz… Képzeld csak el magadban, hogy ez a lehetetlenség egy valamilyen technikai kütyü. Jó sokféle van már belőlük és modernebbnél modernebbek is, kicsik, nagyok, monstrumok, no meg mozgathatóak. Képzeld el, hogy ott van előtted egy lehetetlenség kütyü. No, hogy ne legyen annyira egyszerű a dolgod, ez egy nagyobb valami lesz, de mégis képes leszel/vagy arra, hogy odébb told, vagy arrébb vidd. A lehetetlenség a legnagyobb korlátozó hiedelem (akármilyennek látod is most)… ha már ott vagy előtte, ragadd meg és told el… és minden áldott nap tolj rajta egy kicsit…

Hogy minek is? Hogy kiszabadulj a magad teremtette „börtönből”. Ezzel ugyanis egy korlátozó hiedelmet szépen, lassan kiiktatsz az életedből.

Tényleg lassan told, mert aztán meg a hirtelen kitáruló lehetőségektől, megoldásoktól rettensz meg, s nem hiszed el, hogy veled is megtörténhet.

Mindenkinek vannak korlátozó hiedelmei. Kaptuk, hoztuk, magunknak gyártottuk. Ez utóbbiban, mi emberek nagyon jók vagyunk. Ha valami nem úgy megy, ahogyan szeretnénk, nem látjuk a megoldást azonnal, akkor képesek vagyunk azt a dolgot azonnal leírni, elvetni, feladni, mert nincs rá megoldás. De van, csak türelmetlenek vagyunk, mindent azonnal akarunk. Ha van egy icike-picike hited is abban, hogy képes vagy dolgokat megoldani, akkor már ezzel is odébb toltad a „lehetetlenség kütyüt”.  Ha hited nincs, akkor te vagy az örök kétkedő, a pesszimista, aki semmi jót nem vár az Élettől, mert dagonyázik a saját maga teremtette „lehetetlenség posványba”.

Mássz ki belőle! Hidd, hogy lehet jobb, és persze azt is hidd el, hogy megérdemled a jobbat. Tudod, néha magam sem értem, de valahogy mindig az önbecsülés témájához jutok. Azt hiszem, itt van mindennek a gyökere.