Merre? Hová? Miért?

2015.01.20 13:16

Az élet néha furcsaságokkal próbál terelgetni bennünket. Két lehetőség van: vagy vesszük a lapot, vagy nem. Nem mindig értjük, mit is akar tőlünk azokkal a furcsa szimbólumokkal, megmagyarázhatatlan jelenségekkel, meghökkentő történésekkel. Aztán, ahogyan nézzük, lassan-lassan kibontakozik előttünk egyfajta értelmezése az adott jelenségnek. Néha egyszerűen nem tudjuk eldönteni, hogy amit látunk az a valóság egy szelete Dali-szerű értelmezésben, vagy a mesevilág egy aprócska része, amely varázslattal tart bennünket édes, mámorító fogságban. Olykor mindkettő igaz, máskor egyik sem.

El kell indulni egy ösvényen. A térkép számtalan lehetőséget rejt, de az én utam, nem a te utad, a te ösvényed, nem az enyém, hiszen ugyanaz a térkép mást jelenet neked és mást jelent nekem. Én bozótos ösvényeket látok, kacskaringós dűlőket, hegyeket, völgyeket, te viszont sugárutakat látsz égig nyúló házakkal, aszfaltozott, egyenes utakat, kopár tájakon átívelő autópályákat. Az ösvény rövid, a dűlő is csak a közelbe visz, az autópálya viszont a soha véget nem érő utazás érzését kelti benned. Én az erdő fáiból, a mező virágaiból, a Nap állásából tájékozódom, míg a te iránytűd griffmadár szárnyakon repít tova arra, amerre a légáramlat viszi. Nehéz utak, de indulni kell, mert másképpen egy helyben topogsz. Olyan ez, mintha állnál egy tér közepén, de a zsongás, nyüzsgés ellenére is egyedül vagy. Látsz mindent, de tőled függetlenül, mint egy külső szemlélő érzékeled a világot, nem vagy része, csak létezel. Szóval mindegy melyik utat választod, az enyémet vagy a másét, az erdőt-mezőt vagy a betonutat. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy haladj és részese légy mindennek! S ne hagyd a griffmadarat szállni, te határozd meg az irányt, az érzéseid, a vágyaid szárnyán repülj, s mindig arra, amerre a szíved vezet…

Ha Meseország felé húz a szíved, akkor arra menj! Ott van, amit meg kell találnod, ott van, amire vágysz… Talán az Óperenciás-tengeren, talán az Üveghegyen túl, a Négyszögletű Kerekerdő egyik sarkában lesz az, amit keresel. Ha nagyváros a közeged, ott is megtalálod azt az eldugott, kis, szűk utcát, amely elvezet oda, ahová menni szeretnél.

Tudom, mindenki a boldogságot keresi. Te is! Keresheted, járhatsz erdőn-mezőn, hegyen-völgyön, folyókat szelve át, aszfalt utakon gyalogolva, autósztrádákon száguldozva, akkor sem találod meg, mert még mindig azt hiszed, mástól függ, azt hiszed, keresned kell… Pedig nem, bármerre visz az utad, bármilyen úton jársz, ez az érzés ott van veled, benned van.

Csak figyelned kell rá, nevelgetned kell, ahogyan a Kis Herceg nevelgette a rózsáját.

„Nálatok – mondta a kis herceg – az emberek egyetlen kertben ötezer rózsát nevelnek. Mégse találják meg, amit keresnek.
– Nem találják meg – mondtam.
– Pedig egyetlen rózsában vagy egy korty vízben megtalálhatnák…
– Minden bizonnyal – feleltem.
– Csakhogy a szem vak – tette hozzá a kis herceg. – A szívünkkel kell keresni.”
(Antoine de Saint-Exupéry: A kis herceg)

Kép: Veres Laca (rajz)