Mondd, mit ér...

2014.05.06 07:40

Biztosan tudod milyen az, amikor az ember önkéntelenül is dúdolgat egy dalt, ami csak úgy, valami miatt eszébe jutott. Nekem ez a dal jár a fejemben egy ideje… És csak ezek a szavak maradnak meg a fejemben: „mondd mit ér!”. Máté Péter dalszövegeit olvasva sokszor fedezek fel benne olyan gondolatokat, amelyeket ma leginkább a „new age” gondolkodóinak tulajdonítunk. Pedig csak figyelni kellene a régiekre… Ők már megmondták!

Mondd, te mivel méred magad? Mihez méred magad? Mi fontos annyira számodra, hogy nélküle nem érsz semmit, vagy azt gondolod, hogy a nélkül a személy nélkül, dolog nélkül, tárgyak, anyagi javak nélkül nem ér semmit az életed? Elgondolkodtál már ezen? Azt hiszem, ezek nagyon undok kérdések, mert arra késztetnek, hogy vess számot, gondolkodj, állíts fel magadnak értékrendet, ne csak éld az életed a nagyvilágba!

Néha azt gondolom, hogy olyan célokat tűzünk ki magunk elé, amelyek valójában csak vélt szükségletek, mert azt gondoljuk, azoktól leszünk többek, jobbak, különbek. Kell a szép ház, a menő verda, a divatos ruha, a jó munkahely, a flancos nyaralások… és még több és több dolog, mert attól leszünk mások. Én ebben nem vagyok annyira biztos…

Sokat vagyok úton. Azt látom, hogy mindenki rohan valahová. Mostanában nem láttam andalgó embert, csak úgy sétálgatót, aki időt szánt volna arra is, ami igazán körülveszi. Mostanában nem láttam mosolygó embereket, mostanában nem láttam önfeledten ölelkező ifjú párt… Hol vannak? Hová lettek? Már tájakat, városokat is a neten nézünk? És elég csupán a virtuális barátság, a virtuális ölelés?

Mit láttam? Rohanó, eszüket vesztett embereket, akik hajszolnak valami megfoghatatlan álmot, ami nélkül semmit nem ér az életük. Érne, csak nem veszik észre! Mit láttam? A mobiltelefonjukra rákattant embereket. Mintha nem lenne más a világon, mintha másképpen nem lehetne beszélgetni, kapcsolatot teremteni? Buszon, villamoson, vonaton, de még gyalog is, kezükben van, nyomogatják… Jó ez, csak nem emberi. Mit láttam? Közönyt az emberek arcán! És ez a legborzasztóbb! Ha nem vagy része a virtuális világnak, akkor nem vagy senki! Nem jegyeznek. Legyél ott mindenhol, ami ennek a világnak része, s te vagy a Valaki. Tudom, hogy e nélkül már nem létezik semmi, része a mindennapjainknak, része ennek a felgyorsult életnek, de mégis! Nagyon sok olyan dolog van, ami igenis létezik, és tulajdonképpen ezektől lennénk emberek.

Olykor a lelkem segítségért kiált, mert mondd, mit ér az Élet személyes kapcsolatok nélkül, mit ér barátok nélkül, ölelés nélkül, vidám nevetés nélkül.

Semmit, mert ebben a zsongó netes világban tulajdonképpen mégis egyedül vagy…