Nem alkalmas az idő

2016.06.10 11:37

Mire? És miért nem?

Sokszor van az, hogy a konkrét tennivalók, a vágyott tennivalók és a szükséges tennivalók egyszerre nyomják a fejünket. Mázsás kövekként nehezednek ránk, majd beleszakadunk. A gondolatok cikáznak ide-oda, de erős késztetések helyett csak a tennivalók sorjáznak a fejünkben. Aztán egyiket sem tesszük.

Néha napján magam is áldozatul esek a kavargó gondolatoknak, az ezerféle munkának, az „ezt is kellene csinálni, azt is kellene csinálni” gondolatoknak. Amikor ezerfelé szaladna a fejem, akkor szoktam kicsit leülni, megvárni, míg csend lesz odabent, vagy egy egészen más, sokkal kevésbé fontos tevékenységbe belekezdeni, ami eltereli a gondolataimat, lecsillapítja a zsibongást.

Aztán van az a helyzet, amikor tudjuk, hogy meg kellene tenni, lépni, elkezdeni valamit, de mégsem vagyunk ré képesek. Ilyenkor jön az a mondat, hogy „nem alkalmas az idő!” Nem alkalmas tanulni, szépítkezni, tornázni, lefogyni, valami újba belevágni, a vágyainkat követni…

Bezárod magad, mentségeket, kifogásokat keresel. Lemondasz valamiről, olyasmiről, amit még el kezdtél, mert ez a kényelmes. S közben nem gondolsz arra, mi is lehetne az eredmény, mit érhetnél el, hová juthatnál el, vagy csak azt csinálhatnád, amire már réges-rég vágysz…

Nem alkalmas az idő? És mikor lesz az? Ha majd fényesen süt a Nap, ha majd kialudtad magad, ha majd piros hó esik? Ha majd ezt vagy azt eléred, ha megoldod, ha majd jobb kedved lesz? Tologatod, halogatod, eladdig, hogy aztán már a vágyad tárgya valóban csak egy vágy marad…

Nem alkalmas az idő. De igen! Az idő mindig akkor alkalmas és éppen akkor a legalkalmasabb, amikor a gondolat megszületik a fejedben.

Láss hozzá! Lódulj neki!

Aztán elmondhatod magadról, hogy legalább megpróbáltad…