No, akkor beszélgessünk...

2014.07.08 07:37

Én kifejezetten szeretek beszélgetni, persze beszélni is, de másokat meghallgatni is. Mire is jó a beszélgetés? A legbanálisabb válasz az, hogy nem vagy csendben. Viccesen hangzik, de ha valaki elsőre ezt mondja, akkor azzal az illetővel meglehetősen nagy a baj. Akkor annak az embernek figyelni kell a gesztusait, a tartását, mert ha ő maga nem beszél, beszél helyette sok más, rá jellemző dolog. Például a szeme, a keze, a hajlott háta, az arcának játéka. Ez egy végtelenül összetett dolog. No, de térjünk vissza a beszélgetéshez. A beszéddel gondolatokat, érzelmeket, érzéseket fejezünk ki. Megpróbáljuk szavakkal megfogalmazni azt, ami bennünk van, vagy egyszerűen csak egy adott témáról cserélünk eszmét. A kommunikáció kutatással foglalkozók már régen megállapították, hogy a kommunikációnak csupán 7 százaléka a beszéd, jelentős hányadát a nonverbális eszközök alkotják. Minket, engem, most a beszéd érdekel.

Hogyan beszélgetünk? Egy-egy adott témáról legtöbbször meghatározott keretek között. Most ezek sem érdekelnek, sokkal inkább a családon belül folyatatott beszélgetések, illetve a baráti beszélgetések foglalkoztatnak. Miről beszélgetsz a barátoddal, barátnőddel? Külön témáik vannak a férfiaknak, külön témáik a nőknek. Persze, sokszor éppen a másik nem a téma. Azt, hogy melyik témát milyen mélységben tárgyalod ki a másikkal, attól függ, milyen viszonyban vagy vele.  Mi nők mindenről szeretünk beszélgetni: családról, gyerekekről, szerelmekről, főzésről, és persze a bennünket éppen foglalkoztató dolgokról. Nyíltabbak vagyunk, így a témakör végtelen. És persze, jó kimondani a dolgokat. Te végiggondoltad már, kivel mered megbeszélni a legféltettebb gondolataidat? Van elég bátorságod, hogy megoszd valakivel, netán meghallgasd a tanácsát vagy csupán a véleményét, gondolatát ugyanarról a témáról? Ugye, nehéz?!

Gondolatok sokasága cikázik át az agyunkon, mégsem mindegyikről beszélünk. Persze, hiszen több nap, több hét sem lenne elég egyetlen napi „gondolatadag” kitárgyalásához. Néha viszont szükség van arra, hogy az ember – akár nő, akár férfi ­– kimondja a gondolatait, megossza másokkal. A haszna? Mindennek van haszna: egyrészt kibeszéled magadból, másrészt a másik véleménye által új szemszögből, más megközelítésből láthatod ugyanazt a dolgot. Több szempont, több lehetőség…

Párkapcsolatban, családban pedig elengedhetetlen a beszélgetés. Ismerek párokat, akik évtizedek óta együtt vannak, de mégse tudják, mit szeretne a másik, milyen álmai, vágyai vannak, milyen célokat szeretne megvalósítani. Sőt, olykor azt sem tudják egymásról, hogy a másiknak önálló gondolatai vannak. Megbeszélik a legszükségesebbet, a gyerek dolgait, a ház dolgait, a családi látogatásokat, talán még a nyaralást is, aztán ki-ki éli az éltét, egymás mellett ugyan, egy ágyban, de mégis külön utakon… Ismerős? Nos, ha igen, akkor kezdj el beszélgetni a pároddal. Ne úgy, hogy gyere, beszélgessünk!  − ez mindig valami negatív hangot, érzéseket hoz: „Ugyan, mit akar már megint?” – és kelletlenül ül le, feszeng, és hiába próbálkozol, nem jutsz előre. Teremts alkalmat. Előbb csak a kávézásnál, aztán a vacsoránál, aztán egy üveg bor mellett. Beszélj kicsit magadról, arról, hogy te mit szeretnél, aztán hagyd, hogy azt is elmondja, amit ő szeretne! Előbb talán nem fog úgy megnyílni, ahogyan szeretnéd, de szépen, lassan, célt érsz. Hová vezet a sok beszélgetés? Jobb lesz a kapcsolatod a pároddal, többet lesztek együtt, végre szóba álltok egymással másképpen is. Tudni fogod, mit szeretne, milyen álmai, vágyai vannak, mi a véleménye a világról, s tudni fogod azt is, hogyan segíts neki, hogyan támogasd… Mindezeket ő is tudni fogja rólad. Nem számít nő vagy-e vagy férfi, ezek a gondolatok rád  is vonatkoznak.

Elveszettnek hitt kapcsolatokat lehet így megmenteni, magasabb szintre emelni. Hogy mégis mi kell ehhez? A másik tisztelete, és persze az, hogy eléggé szeresd…