Olvastam valahol

2018.11.19 20:37

Az időről olvastam. Már megint. Sokszor már és sokszor még. Az idő relatív, minden egyszerre, egy időben zajlik, történik, nincs múlt, nincs jövő, csak a jelen van, az itt és most. Értem, felfogtam. Azt is, hogy az időt mi tartjuk számon, mi emberek, mert nem tudunk idő nélkül élni. Az időnélküliség a képzeletünkben egyfajta lebegést jelent a semmiben. Már, ha el tudnánk képzelni… Azt hiszem, nekünk ez nem megy.

Menni kell, rohanni, mert az idő telik, rohan, s vele rohanunk mi is. Az évek, évtizedek, századok során észre sem vettük, hogy beleestünk az idő csapdájába, amely szorosan tartja fogva az emberiséget. Mindent ehhez igazítunk, mindent ehhez viszonyítunk és persze soha sincs belőle elegendő. Hát persze, hogy nincs! Merengünk a múlton, az elmúlt történéseken, tervezzük a jövőt, hogy mi lesz majd, ha… Csak azt felejtjük el, hogy mire eljönne az a „majd, ha” akkora minden teljesen megváltozik, hiszen az a „majd, ha” lesz a jelen, az a pillanat, amit akkor és ott kellene megélni, de azt már nem lehet úgy, ahogyan egy másik pillanatban elterveztük. Megváltoztak a körülmények, megváltoztunk mi is.

Szerintem kevés olyan ember van a Földön, aki nem esett bele az idő csapdájába, s bármennyire igyekszik is nem tud kimászni belőle. Mert az idő – szerintünk, emberek szerint – sok mindenre jelent megoldást! Kiválóan alkalmas halogatásra, a tennivalók, a problémák megoldásának elodázására, mentségek keresésére, hogy most nem alkalmas, nincs itt az ideje, talán később, vagy nem jó az időzítés… Mindig az a pillanat a megoldás bármire, amikor az a dolog eszedbe jutott, nincs más jó időpont, csak az itt és most. Ha mégis máskor, akkor az már egy másik időpont, egy másik helyzet, egy másik jelen. Ez a pillanat nem ugyanaz a pillanat. Minden, amit most nem teszel meg, később már nem lesz ugyanaz…

Mire jó akkor az idő? Talán csak arra, hogy megpróbáld rendbe szedni az eddigi életed történéseit, s tovább létezz a jövő illúziójában. De csak a jelen van, az itt és most. (ahogyan azt már többször is leírtam.) Az idő korlát, saját magunknak szabott, kemény korlát, amelynek a kőből rakott falait nem lehet lebontani…

Voltál már olyan helyzetben, hogy valakikkel voltál, valamit csináltál és teljesen megfeledkeztél az időről? Milyen érzés volt?  Ha jól gondolom, akkor a szabadság érzése szállta meg a lelked. Könnyed voltál és vidám, élvezted a társaságot magad körül, a helyzetet, amiben voltál… S talán azóta is azt várod, hogy mikor élheted át ezt a pillanatot újra és újra…