Öreg nyár

2014.09.28 07:58

A szél hangját hallom… Látom a lengedező fák lombjait az ablakon át. Hol jobbra hajlanak, hol balra, előre-hátra. Látom a kora reggeli Nap ébredező sugarait, s azt, hogy most halványkék az ég. Felhő sehol. Úgy döntöttek, ma nem zavarják meg a napsütést, legyen egy szép „öreg nyaras” napunk.

Ez a szó jutott most eszembe. Van benne valami, ami a múlandóságra utal. Nem szeretem ugyan az elmúlás gondolatát, de a természet nem nagyon kérdezi meg tőlem, mit szeretek, és mit nem. Teszi a dolgát, és persze ez így jó. Várom még azokat a szép napokat, amikor a sárguló-rozsdálló levelek színpompás egyvelege teszi különlegessé a tájat, a zizegő avar ropog a talpunk alatt, a különböző fák, apró terményei, a makkok, gesztenyék… Gyermekkorom szép éveit juttatják eszembe mindig… Azt, hogy hogyan készítettünk Makk Marcit, Gesztenye Gusztit és egyéb apróságokat. Vagy, hogy hogyan próbáltuk feltörni a gubacsot… Vajon a mai gyerekek készítenek még ilyeneket? És vajon tudják, mi az a kökény, a galagonya és a rózsabogyó? Nem életbevágó kérdések ugyan, de mégis. Néha úgy érzem, a számítógépeken felnőtt ifjúság életéből szebbnél szebb és érdekesebbnél érdekesebb dolgok maradnak ki.

Az öreg nyár pedig eljön, s akár észrevesszük a szépségeit, akár nem, elmegy, elmúlik. S megint hiányzik majd valami az életünkből… Azt gondolom, ember életében is vannak évszakok, s talán hasonlóképpen váltakoznak, mint a természet évszakai. Vajon azokat észrevesszük? S ha igen, mit, hová sorolunk? A tavasz az ébredező élet, a kibontakozó szerelem időszaka, a vörösen égő, zsizsegő nyár a szerelemé, a szép ősz az elmúlásé, a tél a hidegségé, a betegség, depresszió… Legalább is ezek a szokásos megfogalmazások. Szerintem az évszakok egyes szakaszait is be lehet határolni. A szép ősz hozhat valami szépet az ember életében, érezheti magát valaki csodálatosan, a nyirkos, esős őszt a fájdalommal, a betegséggel lehet párhuzamba vonni. Amikor esik a hó, kavarja, hordja a szél, azt a küzdéssel azonosítanám, hiszen mindenkinek az életében vannak küzdéssel teli időszakok… De elmúlik minden… Ahogyan a természetben váltakoznak az évszakok, az ember életében is változnak a bizonyos időszakok… Minden elmúlik, ha figyelsz rá, ha nem. Ha a jóra fordítod a figyelmed, az van benned, azzal foglalkozol, akkor újra és újra azt kapod… Ha viszont örökké csak a nyirkos, lucskos, csontig hatoló őszi időt látod az életedben, akkor életednek azt az évszakát teremted újra és újra…

De mit hozhat az „öreg nyár”? Szépséget, új élményeket, örömöt, s talán valami mást is… Ez is attól függ, mi van a fejedben…