.jpg?ph=8b00ed66c6)
Összekötözött szárnyú madár
Milyen is egy összekötözött szárnyú madár? Nézz végig magadon! Pontosan olyan, mint Te. Már rég nem emlékszel azokra az időkre, amikor megszülettél. Akkor voltál igazán szabad. Nem kötött senki és semmi, nem voltak elvárások, nem volt semmi más, csak Te. Szabad voltál, mint az a madár, amelyik vidáman énekel az erdőben, s ágról ágra szállva teszi azt, ami számára a legjobb.
Ma már nem vagy szabad, ezernyi dolog köt gúzsba és észre sem veszed. Azt mondod, szabad vagy, mert Te így érzed, hiszen azt teszel, amit akarsz! Persze, az a te dolgod, hogy hogyan is értelmezed a szabadságot, de ha egy kicsit mélyebbre mész, leásol a lelked mélyéig, akkor rájössz, hogy valójában csak ámítod magad. Rab vagy, szegett szárnyú madár…
Ott a sok madzag, drót és korlát, amit ugyan te lehet, hogy nem annak élsz meg, de valójában áttörhetetlen kapuk és gátak, vagy ha úgy teszik, akkor egy vastag elszakíthatatlan kötél, ami fogva tart: Nem szabad, mert a társadalom ezt kívánja! Vagy mit szól a szomszéd, a falu, a közösség? Vagy mit gondolnak az emberek? Dolgoznom kell a megélhetésért a házért, s kocsiért, a nyaralásért, a hitelért. És még vagy ezer másik konvenció és kötelezettség, amit a magadénak hiszel, mert azt gondolod, hogy Te ezek mellett is szabad vagy. Frászt!
Ott vesztjük el a szabadságunkat, amikor értelmünk nyiladozik és befogadjuk azokat a „törvényeket”, amiket megtanítanak nekünk, és ezzel el is kezdődik a szabad lét vége, mert ahogy cseperedünk egyre inkább a belénk nevelt modellek szerint élünk. Nem azt mondom, hogy nem kellenek a szabályok, törvények… De! Szükség van rájuk, mert egyébként káosz és anarchia uralná a világot, de azt is mondom, hogy nem kell, nem szabad mindegyiket feltétel nélkül, gondolkodás nélkül elfogadni. A kötöttségek maradéktalan elfogadása és életed részévé tétele eredményezi az „összekötött szárnyú madarat”, azt az embert, aki képtelen kilépni a társadalom szabta keretek közül, aki képtelen önmaga lenni egyszerűen azért, mert nem tudja hogyan kell.
Ha mindig olyan vagy, amilyennek mások szeretnének látni, sohasem leszel önmagad. Milyen is lenne, ha nem lennél olyan, mint mások? Kilógnál a sorból? Hát persze! De ennek az egésznek az lenne a lényege, hogy kilógj, hogy olyan legyél, amilyen valójában lenni akarsz. Hogy az legyél, aki lenni szeretnél. Merd vállalni saját magad, mert ez jelenti számodra a szabadságot…
Hogyan fogj neki? Az embert a gondolatai határozzák meg, tehát gondolkodj másképpen. Hogy azt hogyan kell? Kicsit félre kell tenni az egót, leülni, csendben lenni, s figyelni arra a belső hangra. Hidd el, ő szeretne a legjobban szabad lenni, ő szeretné a legjobban, ha meghallgatnád… Ha el tudod hallgattatni az egódat néhány perce és csendben tudsz lenni, meghallod végre saját magad, aki elmondhatja végre, hogyan lehetsz szabad, mert a belső szabadság tesz igazán szabaddá.