Péntek 13

2013.12.13 07:22

Máskor félősen rezzentem össze e dátum hallatán. Péntek 13 - balszerencsés nap, jobb, ha nem fogsz hozzá semmihez, úgyis minden balul üt ki. Legalább is ezekekkel a frázisokkal próbáltak elrettenteni ettől a naptól. Eleinte úgy éreztem, tényleg jobb, ha nem nyúlok semmihez, és inkább "lustára" veszem a napot. Legyen, nem csinálok semmit!

Aztán, ahogyan teltek az évek és persze minden évben akadt legalább egy péntek 13, ha nem több! Okosodtam is, no persze, meg annyi dolgom akadt olykor-olykor, hogy nem igazán volt időm foglalkozni azzal, hogy milyen nap is van. A határidők szorításában küzdve, mit nekem péntek 13! Egy idő után nem érdekelt. Megfeledkeztem róla, tettem a dolgom, rohantam. Évek múltán rájöttem, hogy az egész hülyeség! Nem is ért balszerencse, nem vágtam el az ujjam, pedig ha a konyhában serénykedek, néha bizony előfordul – mert többfelé is figyelek -, hogy a répa helyett a saját kezemet nyiszatolom el. Mi több, a munkáimat is elvégeztem, sőt tovább megyek! Szerencsés dolgok is történtek velem péntek 13-án. Nos, akkor úgy döntöttem, ez a nap nekem nemhogy szerencsétlenséget nem hoz, hanem sokkal inkább szerencsét jelent. Ennek szellemében értem már évek óta ezeket a napokat, és csak vigyorgok azokon, akik még mindig rettegnek tőle.

Nem árulok el nagy titkot, de az igazság az, hogy ez is csak egy olyan nap, mint a többi... Vagy talán mégsem, mert a december 13, akár péntek, akár nem, Luca napja. És hát a Luca naphoz számtalan népi hagyomány kapcsolódik. Ha nem baj, ezeket most nem taglalnám bővebben, annyi információ van róla a neten, hogy két nap sem lenne elég, hogy elolvasd. Meg minek is másolgatnám ide! De azért azt jó, ha tudod, hogy ha esetleg boszorkány lennél, retteghetsz, és ha nem akarod, hogy rád ismerjenek, akkor semmiképpen ne menj el a december 26-i éjféli misére. Ott ugyanis a legények éjfélkor felállnak a Luca székére és meglátnak. Ha meg elégetik a széket, akkor már hiába visongsz és menekülsz.  

Nem hiszek a boszorkányokban, a jó tündérekben sokkal inkább. És szeretném azt hinni, hogy mások is hisznek bennük. Minél többen tesszük, annál nagyobb a valószínűsége, hogy vannak és lesznek... A tündérek is, boszorkák is bennünk lakoznak, az, hogy mi mit gondolunk magunkról, és ki, mit lát belőlünk, csakis rajtunk múlik. Néha elgondolkozom, hogy miért nem a jó tündér arcát mutatja mindenki. Higgyétek el, nem fáj, s mennyivel jobb érzés, ha örömöt, vidámságot, kedvességet sugárzunk a világra. Egy mosolytól szebb lesz a napod és a körötted élő embereké is… Még akkor is, ha péntek 13-a van.

Ja, hogy kissé pátoszos, amit írtam? Meglehet. Közeledik a karácsony, s ellentétben az utóbbi évekkel, most érzem az illatát, az ízét, az örömét, az emelkedettségét. Jólesik esténként gyertyát gyújtani, hallgatni a tűz ropogását... Egy kis havat azért szeretnék. Elnézegetem a gyönyörű képeket, a havas tájról... Talán még ez hiányzik... Persze, ne legyek elégedetlen! Annak kell örülni, ami van. Ha nem lehet úgy, ahogyan én szeretném, akkor szeretem az egészet úgy, ahogyan lehet.

Ilyen egyszerű!