Süket fülek
Voltál már úgy, hogy mondtál valamit, szépen, magyarul megfogalmazva, és mégis úgy bámultak rád, mint borjú az új kapura? Velem mostanában előfordul: beszélek, beszélek, és csak néznek rám. Magyarul mondom, amit mondok, mégsem értik... Na ja, az elbutulás világát éljük, amikor a kimondott szó nem már jelent semmit, csak sms-ben, FB-n és Viberen üzengetünk egymásnak, smile-kat küldünk, de nem beszélünk. A beszéd kérem szépen, a társas érintkezés leginkább elfogadott formája... Volt, eddig.
Nem lehetne, hogy visszaveszük, hogy deklaráljuk, hogy még mindig ezen keresztül alakíthatunk ki kapcsolatokat, juthatunk el más emberekhez? Értetlenül állok a jelenség előtt.
Beszélgessünk! Jobb lehet a világ.