.jpg?ph=8b00ed66c6)
Szél vájta élet
Ma olvastam ezt az idézetet egy könyvben, s annyira megfogott, hogy muszáj veletek megosztanom.
„Ha megóvnád a kanyont a szélvihartól, soha nem lenne részed a szél vájta alakzatok szépségében sem.” Az idézet Elisbeth Kübler-Ross-tól, egy svájci származású pszichiátertől származik.
Értelmezhetem úgy is, hogy csak elolvasom, és nem gondolom tovább, csak a szél koptatta sziklákra gondolok, amelyek a szél „keze nyomát” viselve évszázadok alatt megváltoztak, egyes szirtek tompultak, újabb keletkeztek, lyukakat vájt a szél a sziklafalban, másokat betemetett… A szél pedig lehet fuvallat, lehet szellőcske, lengedezhet, lehet viharos, tombolhat mint egy tornádó, és lehet vörösen izzó, pusztító hurrikán…
Az Élet is ilyen. Az enyém is, a tied is, mindenkié. Mindenkinek az életében történnek kisebb-nagyobb dolgok, amelyek után már nem áll vissza a régi rend. Egy családi vita csak lengedező szellőnek tűnik, amely amilyen hirtelen jött, olyan hirtelen tova is száll. Vannak viharosabb idők, amikor egy-egy élethelyzet jókora vihart kavar, s lassan múlik és lassan áll be újra a rend. Vannak tornádók, hirtelen jött nehézségek, amelyek után romok maradnak, hogy aztán darabjaiból állhasson újra össze az egész. Vannak a vörösen izzó hurrikánok, amelyek kitörölhetetlen nyomokat, törmeléket hagynak maguk után, s gyökeres változást hoznak…
Az én életemben is voltak ilyenek. Szellőcske, lengedező, aprócska viharok, néha nagyobbak, a tornádót is kibírtam, de a vörösen izzó hurrikánnal szemben majdnem alulmaradtam. Az olyan, hogy nem is tudod, mi történik veled, egyszer csak megtörténik, s mindent elsöpör. Múltával ott állsz a semmi közepén, megtépázva, lelkedben meggyötörve, körötted az életed romjai és sejtelmed sincs arról, hogy mi jön ezután…
A bölcsek azt mondják erre, hogy az hurrikán utáni állapot a legjobb, olyan, mint a padlón lenni, hiszen innen lehet nagy lendületet venni. Úgy tartják, ezek a hurrikánok, kisebb-nagyobb szél vájta változások, hozzátartoznak az Élethez. El kell fogadni, mert része az életünknek. Nem véletlenül történnek… Azt jelentik, más úton kell tovább menned.
Nem szeretünk szembesülni ezzel, mert hogy is tartozna az Élethez, ami fáj? Akkor, abban a pillanatban nagyon fáj, nem találod az értelmét, nem találod a szépséget benne, nem látod az iránymutatást, csak fáj. „A szenvedés az emberi élet része, amely elől senki nem térhet ki.” – Ezt Viktor Frankl , osztrák pszichiáter fogalmazta meg. Talán neki van igaza, csak nehezen viseljük…
Elgondolkodtató mondatok. Az élet úgy szép, ahogyan van, valójában rajtunk áll, hogy mennyit veszünk észre belőle, és az is, mennyit akarunk látni belőle.
Én többet szeretnék…