Találni valamit

2014.04.06 08:07

Az ember mindig keres valamit. Néha elpakolt iratokat, elrakott szerszámokat, emlékeztetőket arról hogy hová is tette a roppant fontos dolgait. Persze, mindig azt nem találjuk, amire éppen, akkor a legnagyobb szükségünk lenne. Ez így szokott lenni. Egyik percben még kezedben a kocsikulcs, a másikban pedig már őrült módon keresed, mert halvány gőzöd sincs arról, hová is tetted. A kulcsot ugyan egy laza csukló mozdulattal a zsebedbe pottyantottad, de elég volt egy hirtelen másféle gondolat, figyelemelterelés, és kiesett a fejedből ez a fontos információ. Hányszor járunk úgy, hogy csak azért teszünk el valamit, olykor a leglehetetlenebb helyekre, hogy megtaláljuk, aztán dehogyis találjuk meg. Majd hetek múlva esetleg eszünkbe jut, hol is lehet, de az is előfordul, hogy évek múltán bukkanunk rá, a réges-rég okafogyottá vált dologra.

Találni valamit, csak úgy! Például az Élet szebbik oldalát. Ja, az orrod előtt van, mégsem leled! Néha lázasan keresed, hajszolod, rohansz utána, teszel érte dolgokat, küzdesz, harcolsz... Máskor ülsz a kanapé sarkában lehajtott fejjel, és csak lemondóan legyintesz. Úgysem lehet a tied, lemondasz róla, elengeded, beletörődsz a megváltoztathatatlanba, akkor meg minek is törd magad. Aztán egyszer csak történik valami, ami újra indítja az egész folyamatot: a görcsös keresgélést, a minden áron való boldogságot, szépséget, megfelelést, anyagi javakat, pénzt stb. Csak azt veszed észre, hogy görcsös ragaszkodásod mellett és ellenére még mindig csak a kanapé sarkában ülsz, és azon sopánkodsz, hogy milyen vacak is az Élet. Az Életnek csupán a másik oldalát látod. Még mindig. Azt, hogy semmi sem sikerül, azt hogy nem tudsz előbbre lépni, azt, hogy a világ összeesküdött ellened, azt, hogy nem vagy boldog.

Pedig az a kiskapu, amely megváltoztatja ezt az egész világképet, ott van melletted. Még nem fedezted fel, mert nem vagy rá elég nyitott. Vagy felfedezted már, tudod, hogy át is kellene menned rajta, csak éppen a kulcsát nem találod. Eltetted valahová, pedig korábban megvolt. Nézz szét! De ne a múltban keresgélj! Azon a helyen, ahol vagy, vagy tudni véled, hogy ott van, hiába is keresed, nem lesz meg. Azt a bizonyos kulcsot magadban keresd. Ott van minden gondolatodban, minden cselekedetedben, minden viszonyulásodban, a világlátásodban, az érzékeidben, az érzelmeidben...

Honnan tudod, hogy megtaláltad? Majd onnan, hogy észreveszel apró dolgokat, amelyeket eddig nem láttál meg, pedig ott voltak, részei voltak az életednek. Tudsz nekik örülni, és felfedezed, hogy sok ilyen van még. Rácsodálkozol a Világra! A szépséges természetre, az égig nyúló hegyekre a virágzó növényekre, az illatokra, a bohókásan viselkedő állatokra... Az emberi sokszínűség csodájára, a felszabaduló érzésekre, érzelmekre, az elfogadásra, a türelemre...

Találni valamit... Megtalálni azt, ami benned szunnyad – ez a legnagyobb és legszebb feladat.