Tavasz

2014.03.09 07:10

Tavasz van. Legalább is én így döntöttem. A döntés még február elején megszületett, amikortól ugyanis nem voltam hajlandó többet csizmát húzni a lábamra. Laza egyszerűséggel ott hagytam a cipős szekrényben, azzal az eltökélt szándékkal, hogy csak jövő télen veszem elő. Nos, tegnap végképp eltettem. Be a helyére, a szekrény mélyére. Részemről valóban ennyi volt a tél. Mondjuk elég is volt belőle ennyi. Azt hiszem a kertben a virágaim is ezt gondolták. A krókuszok előbújtak, ugyan még kissé bátortalanul, de nyitogatják szirmaikat. S ha nem is az én kertemben, mert nekem nincsenek, de láttam szárukat vidáman nyújtogató, csodaszép hóvirágokat. A nárciszok, sőt a tulipánok is sejtenek valamit, mert egyre magasabb szárral kandikálnak ki a földből. Nos, ilyen megállapítások után még a nap is jobban indul. A kerti munkához ugyan még nem nagyon fűlik a fogam, de valamit azért már csak szöszmötölni kell ott is. 

Egy kis fizikai munka, egy kis friss levegő, csak azért, hogy elűzze a téli komor hangulatot, a depressziót, azt a bezártság érzést, amit magában hordoz a tél. A szürke felhők lassan elvonulnak, látszik az ég kékje, már hallani a madarak hangját. Épp itt csivitelnek az ablakom alatt. Ébresztőt fújnak. S nem csupán a vasárnap reggelit, hanem általánosat, mindenfélét: Ébredj! Nyisd ki a szemed! Láss! Hallj! Érezz! - Ezek a legfontosabb dolgok az életben. Tavasszal talán egy kicsit mindig rádöbbenünk, hogy ezt kell tennünk! De hiszen tehettük volna eddig is! Senki nem tiltotta meg nekünk, és senki nem mondta, hogy télen ez nem működik! Minden évszaknak megvan a maga szépsége: télen a hó, a hideg, a szoba meghitt melege, tavasszal a rügyező fák, a virágba boruló rétek, a megújulás mindent beborító illata; nyáron a Nap melege, fénye, a benne lakozó vidámság, szertelenség, vibrálás; az őszben a lecsendesülő természet csodái. És ott van benne az ember, aki képes követni ezeket a csodákat, képes átvenni a természet körforgását, képes vele élni, ám ha úgy dönt, képes másképpen is élni az életét, meglelni ebben a sokszínűségben is az egyszerű csodát.

Nos, ezzel csak azt akartam mondani, hogy ha megtalálod a szépséget a múló időben, akkor nem számít, hogy tél van-e vagy nyár, csak az számít, ahogyan éled az életed.