Tiszta lap

2015.01.04 09:25

Havas reggelre ébredtünk. Szép a táj. Pláne így, ablakból nézve a sok fehérséget. Van ennek a havas tájnak valami varázsa. Egyrészt a hó mindent betakar, sok csúnyaságot elrejt, s különleges hangulatot ad a vidéknek. Szeretem a telet, a havat...

Így, január negyedik napján a fehérségnek még más jelentése is lehet. Nagyon az év elején vagyunk, nagyon a fogadalmak közelében. Van, aki még nem tette meg, van, aki még csak gondolkodik rajta... A fehér táj nekem olyan, mint egy tiszta fehér lap, amit magad elé teszel, s azon gondolkodsz, hogyan is tölthetnéd meg tartalommal. Mit is írj arra a lapra. Tiszta lappal kezdeni az új esztendőt, tiszta szándékkal, tiszta gondolatokkal, tisztán megfogalmazott célokkal...

Nosza, kezdj el gondolkodni, kezdd el papírra vetni, ami eszedbe jut, amit szeretnél, amit tennél, amerre mennél. Az utat is újra kell gondolnod, hiszen most a legszélesebb sztrádát is hó borítja, azt az ösvényt pedig, amin eddig jártál, teljesen elfedte, láthatatlanná tette. Lehet, hogy az ösvényig vezető szélesebb utat megtalálod, de a régi ösvényeden már nem tudsz tovább menni, mert arra már nem mehetsz tovább... Mert nem látod, mert nem akarod látni, mert nem jó neked, nem ezt kerested, s nem ezt akarod választani újra.

Kell az a fehérség, kell az a tiszta lap, kellenek az új gondolatok, az új célok. S tudod mit? Ha kilépsz arra a széles útra, amely még a hó alól is kilátszik egy picit, teszel néhány lépést, majd még újabbakat, és könnyen megtalálod az ösvényt, amelyen tovább kell menned, amely a tied lesz, senki másé. Az első lépések biztosan nehezek lesznek majd. Nézz a lábad elé, küzdj meg az eléd hajló, hótól nehezedő ágakkal! Légy elszánt, hidd, hogy, amit megtaláltál az a te utad, lépegess rajta, s minden újabb lépés megmutatja neked a következőt.

Ha nem hiszel benne, akkor bizony eléggé kacskaringós lehet számodra ez az ösvény. Néha letérsz róla, s ha nem figyelsz, nem találsz vissza az utadra. Akkor vagy az utadon, ha világos céljaid vannak, és hiszel abban, hogy képes vagy elérni azokat. A célok fontosak, de maga az út még fontosabb.

Tudod, milyen fájó felismerés, hogy letértél az utadról? Nem csupán azért, mert eltévedtél az élet rengetegében, hanem azért is, mert rájössz, hogy elpazaroltál egy csomó időt, amit nem tudsz visszaszerezni, mert nem adja neked vissza senki... Vajon megérte? Ha úgy érzed, hogy tanultál valamit, több lettél a kitérő által, akkor igen. Akkor ne bánd! Ha nem így van, akkor jön a szenvedés, az útkeresés újabb gyötrelme.

Örülj annak, hogy bölcsebb lettél, gazdagabb egy felismeréssel...

És akkor most itt az a tiszta lap... Fogalmazd újra, s rajzolj magadnak egy egyenesebb ösvényt!