.jpg?ph=8b00ed66c6)
Tolongás
Jaj, erről a szóról először mindig az ünnepek előtti bevásárlás jut eszembe. Nagyon nem szeretem. Miért érzem azt ilyenkor, hogy az emberek azt gondolják, ha nem tudnak vásárolni két napig, akkor éhen halnak majd… Nem akkor fognak éhen halni, hanem máskor és máshogyan. Nem a szó igazi értelmében. Mondtam már? A lassú éhenhalás éppen folyamatba van… Az embert éltető dolgok halnak el szépen, lassan, szinte észrevétlenül. Kapcsolatok, viszonyok, emberi megnyilvánulások, a szépség utáni vágy, a becsület, a tisztesség… Nem sorolom, a sor végtelenül hosszú. És az emberek nem veszik észre, hogy nem jó sorban állnak.
A gondolatok is úgy tolonganak a fejemben, mint az emberek azokban a nagy, áruval tömött „bódékban”: egymás hegyén-hátán, lökdösődve, tülekedve. Mindegyikük akar valamit. Többnyire azt, hogy vele foglalkozzam, általa legyek az, aki, tőle, miatta, vele éljem az életemet. Válogatni kell közöttük is, ahogyan az emberek válogatnak az áruk között.
No, de melyiket hagyjam meg? „Árubőség” van itt is, mint a boltban.
Melyik gondolatot vegyem le a polcról? Azt, amelyik nekem a legjobb.
És honnan tudjam, melyik nekem a legjobb? Ebben a tolongásban olyan nehéz kiválogatni őket...
Mondtam, nem szeretem a bevásárlóközpontokat. Személytelenek. Úgyhogy először azokat a gondolatokat dobom ki, amelyek személyetlenek, amelyekhez nincs sok közöm, amelyek valamiért, valamivel vagy valakivel kapcsolatban megjelentek a fejemben, de az életemre nincsenek hatással. Még így is maradnak elegen! A gondolatok kidobását tettek követik, mert hát úgy az igazi. Kidobni azt, ami nem visz előre, kidobni azt, ami nem fontos. Sok ilyen van.
Tudom, most azt gondolod, hogy neked ilyenek nincsenek. Nálad nincs gondolati tolongás, tülekedés, lökdösődés, mert mind-mind nagyon fontos… Frászt! Hiába tagadod! Van! Csak lásd őket!
Hogy mi segít a válogatásban? Nagyon egyszerű: az érzések. Milyen érzések kapcsolódnak az adott gondolathoz. Ha semleges, dobd ki, nincs rá szükséged, csak terel, figyelmet von el. Érdemtelen. Szorul a gyomrod tőle? Hja, kérem, azzal bizony dolgod van. Vedd elő, bontsd szét, vizsgáld meg több oldalról is! Aztán persze oldd meg!
Amelyektől pedig felderül a képed, ragyog a szemed, azokat tartsd meg, s igyekezz, hogy minél többet eszedbe jussanak. Ezek a gondolatok had tolakodjanak, lökdösődjenek a fejedben, legalább rajtad is lódítanak egyet előre.