Újjászületés

2014.11.19 20:37

Mi kell ahhoz, hogy az ember még ebben az életében újjászülessen? Akik hisznek a lélekvándorlásban, azok azt mondják, hogy a lelkek időről időre újjászületnek. S közben keresik-kutatják a múltat, s mindazt, amit egyik világból át tudunk örökíteni a másik világba, a másik életbe.

Jártam egyszer olyan embernél, aki vissza tudott menni a múltba, sok évszázaddal későbbre – legalább is ezt mondta. Látta, hogy ki voltam, mit csináltam, mit, miért tettem… Talán még nem voltam elég érett arra, hogy elfogadjam, hinni benne pedig pláne nem akartam… Aztán néha, amikor olyan „déja vu” érzésem van, s hiába keresem a mai életemben a kapcsolódási pontot, nem találom, akkor egy kicsit elgondolkozom ezen a témán. Talán hinni kellett volna!

Hogy ki voltam? Nem tudom, néha még azt sem igazán, ki vagyok most, mi a dolgom a világban, merre kell mennem? És azt gondolom, ezt a kérdést nem csak én teszem fel magamnak. Olvasok néha statisztikákat, nos, ezek szerint az emberek 90 százaléka ezen töri a fejét… Én is olykor. De most igazán nem a múltról, nem az előző életekről szeretnék néhány gondolatot leírni, hanem az ebben az életben történő és lehetséges újjászületésekről…

 Bár arról az elemzések nem beszélnek, hány és hány embernek lenne szüksége most az újjászületésre, én azt gondolom, hogy nagyon-nagyon soknak. Persze, a legegyszerűbb módja a dolognak meghalni/eltűnni ebből a világból, aztán újra leszületni, és kezdeni elölről az egészet… Azért ezt sokan nem szeretnénk! Itt és most kellene újat, másikat, másfélét, jobbat, szebbet, teljesebbet. Hogyan születhetünk újra egy olyan világban, amelyet ismerünk, amelynek éljük a mindennapjait? Néha kapunk ehhez jó nagy lökéseket… Elveszítünk valakit, akit szeretünk, szétesik körülöttünk valami, amit szerettünk, más irányba fordul ez életünk, mint amerre menni szerettünk volna. A tévutak épp úgy hozzátartoznak ehhez az egészhez, mint a gondolatok, álmok, képzetek és a bonyolult valóság…

Az újjászületés mindig rajtunk múlik: akarjuk, vagy nem akarjuk. Azt látom, érzékelem, hogy az „újjászületési” vágy nagyon sok emberben benne van, de hiányzik valami, ami el is indítaná ezt a folyamatot. Kinél az újtól való félelem, kinél a bátortalanság, kinél a hit hiánya – leginkább önmagában – kinél a jelenlegi kényelmes élet, kinél pedig az EGO a legnagyobb „gátló erő”. Néha pedig muszáj megtenni azt a bizonyos lépést, ami elindít abba az irányba, amelybe mindig is menni szerettél volna… Az újjászületés első lépése, hogy akard, de nagyon – szíveddel, lelkeddel, minden erőddel…

Először nem leszel más ember, mert a külsőd nem változik… De ahogyan lépegetsz előre, úgy látszik majd rajtad a változás, előbb csak apró jelekből: egy pillantásból, egy mosolyból a szád szegletében, a csillogó szemedből, a kedves szavaidból, az egyenes tartásodból, a téged körülvevő emberekből, akik észrevették rajtad a változást és veled örülnek…

Azokat keresd, akik veled örülnek, mert akkor biztos lehetsz benne, hogy „újjászülettél”!