Vasárnap reggeli képtelenség

2014.06.22 08:00

Szeretem a vasárnap reggeleket. Nyugodtak, kellemesek. Jó ilyenkor a teraszon üldögélni, kávét kortyolgatni, hallgatni a madarak énekét. Csend van a városban. Azt képzelem egy rövid időre, hogy valami egészen nyugodt helyen élek, ott, ahová csak a madarak, lepkék és bogarak járnak, ahol kék az ég, ahol a Nap is felszabadultnak érzi magát, ahová a Szél is szívesen jön, ahol szénaillatú a reggel, s ahol kakaskukorékolásra ébredek fel. Jó érzés…

Aztán rájövök, hogy egy városi ház teraszán üldögélek, és csak azért van csend, mert nagyon korán ébredtem fel… És különben is, elfogyott a kávém. Az újabb adaggal a kezemben aztán más gondolatok jutnak eszembe. Nem írtam még róla…

Képtelenség. Ha szó szerint értelmezed, akkor egy kép hiányát jelenti… De nem így használjuk: nem tudok valamit megtenni, képtelen vagyok rá – mondjuk sokszor. Persze, Te is tudod, hogy ez nem igaz! Képtelen vagy rá – ezt gondolod, és meg sem próbálod. Emlékszel, mit írtam a lehetetlenségről? Nos, ez ugyanaz a kategória, ugyanaz az önkorlátozó hiedelem, csak kicsit árnyaltabban, mert ennek azért lehetnek pozitív hatásai is, attól függően, hogy milyen szándék van mögötte. Igaz, az esetek többségében szó sincs pozitív hatásról.

Számtalanszor mondod ki azt, hogy képtelen vagy ezt, vagy azt megtenni. Eszedbe jut néhány? Nos, ha ezt gondolod, akkor nem is tudod megtenni. Önbeteljesítő jóslat – ezt is biztosan hallottad, olvastad már valahol. Nem akarok nagyon okoskodni, de az biztos, hogy ez működik, mint ahogyan az is igaz, hogy „mindenre képes vagy”! – Tudom, tudom, most azt gondolod, hogy ez valami ezoterikus hülyeség, és a csapból is ez folyik. Ha ezt gondolod, igazad van. Ha viszont egy kicsit jobban belegondolsz, akkor mégis csak érdemes ezen elidőzni egy kicsit. Sok ilyen jellegű könyvet olvastam, olvasok. Tulajdonképpen mindegyik ugyanarról szól: egyrészt, hogy mindenre képes vagy, s a gondolataid teremtő erővel bírnak, s mindegy mit gondolsz, igazad van. Ez a te igazságod. Másrészt pedig Te alakítod az életed olyannak, amilyen. És olvashatod a Bibliát, a nagy tanítókat, a Titkot, vagy bármi mást, a lényeg – más szavakkal megfogalmazva ugyan, de mindegyikben ugyanaz: Te teremted a saját világodat.

Tudom, ez egy utálatos mondat. Nem szeretjük. Jó másokat okolni, hibáztatni a dolgokért, amelyek velünk történnek, a körülményekért, a helyzetért, a politikáért, a globális felmelegedésért. A rossz hír az, hogy ezt mindet, mi emberek csináljuk.

Akkor most nézzünk körül, mit is teremtettünk…

És megint a terasz. Ez is a teremtés része, s az érzés is, ami hozzá kapcsolódik… Jó a teraszon üldögélni, kávét kortyolgatni, hallgatni a madarak énekét, az ébredező város zaját…