.jpg?ph=8b00ed66c6)
Végtelen szépség
Hányszor elmondtam már, hogy az Élet szép! Nagyon sokszor, és mindig találok még valamit, amiért újra és újra érdemes elmondanom.
Tudod, hogy honnan fakad a szépség, honnan ered? Miért veszed észre? És miért nem? A szépség belülről fakad – talán elcsépeltnek tűnik a mondat, agyon emlegetettnek, és emiatt szépen el is megyünk mellette. Csak legyintünk egyet, hogy már megint, és megyünk tovább. Pedig igen! Nézz csak magadba! Te mit tartasz szépnek, és miért pont azt tartod szépnek? Olyan nincs, hogy minden tetszik mindenkinek. Olyan sincs, hogy mindenki ugyanazt tartja szépnek. De mégis mindenkinek megannyi szépség jut a Földön.
Bámulhatjuk este a csillagokat, nézhetjük a fényesen ragyogó Holdat, sétálhatunk az erdőben élvezve a hűsítő árnyékot, hallgatva a madarak énekét. Láthatjuk a hegyek, dombok zöldellő erdőit, a dúsan burjánzó növények bujaságát, az illatozó, végtelennek tűnő, tarka virágos réteket. Gyönyörködhetünk a természet és az ember alkotta csodákban, a falvak, városok szépségében, csendességében, nyugalmában, máskor az eszementnek tűnő, zajos forgatagban. Elveszhetünk párunk szemének csillogásában…
A sort a végtelenségig folytathatnám, hiszen a szépség végtelen. Ha így látod, ha mindezt észreveszed, akkor szerencsés ember vagy. Az Élet ugyanis egy tükör, amely pontosan azt mutatja számodra, ami benned van. Ha nem ilyennek látod a világot, az is a Te „teremtményed”. Manapság pedig nagyon sokan vannak, akik nem ilyennek látják a világot. Nehéznek, kegyetlennek, lehetetlennek, élhetetlennek érzik, tele problémákkal, gondokkal, megoldhatatlan helyzetekkel. Persze, sokszor hajlamosak vagyunk az Élet nehézségeit még nehezebbé tenni. A gondolatok okozzák. Azok, amelyek egész nap ott keringenek a fejedben és egy percre sem tudsz szabadulni tőlük… Minél többet foglalkozol egy rossz gondolattal, az annál inkább beléd vésődik, annál inkább megkeseríti az életedet, annál inkább nem boldogulsz, s annál inkább nem látod meg azokat az apró, ám szépséges dolgokat, amelyek körülvesznek, amelyek könnyebbé tehetnék a napjaidat.
Hogyan lehet ezt feloldani? Először is fogadd el, hogy fel lehet állni, ki lehet belőle lépni. Nem kell nagy lépéseket tenned, nem lóverseny ez… az Életed. Talán kezdd azzal, hogy reggel, amikor kinyitod a szemed, nem pattansz ki az ágyból, hogy „úristen elkések”! Egyrészt, mert akkor biztos, hogy elkésel, másrészt a napodat is agyoncsaptad. Egy kicsit tartsd még csukva a szemed, gondolj arra, hogy ma jó napod lesz, kellemesen fogod érezni magad, és nem lesz olyan feladat, amelyet ne tudnál megoldani. Aztán kelj fel, készítsd el a kávédat, s közben a kitárt ablakon át élvezd a simogató fényt, hallgasd a madarak énekét!
Rá lehet szokni, és jobban indul a nap. Aztán majd csak azt veszed észre, hogy egyre több apró szépséget látsz magad körül… Már nem csak a madarakat hallod, de látod a kéklő eget is, látod a fákat, észreveszed a szomszédos templom tornyának eklektikus díszítését is…
S szépen, lassan, tudatosul benned az Élet végtelen szépsége.
S hogy mit hoz még? Csak figyelj, és megtapasztalod!